S mi az ország érdeke? A miniszterelnök szerint az, hogy az államfő személye sérthetetlen legyen. Szerintem viszont az ország érdeke az, hogy Schmitt Pál a lehető legrövidebb időn belül távozzon hivatalából. Az az ország érdeke, hogy feddhetetlen elnöke legyen.
Azzal, hogy a SOTE szenátusa, elfogadva az egyetem vizsgálóbizottságának jelentését, mely lényegében megállapította a csalást, és a doktori tanács döntését, megfosztotta Schmitt Pált doktori címétől, az államfő megszégyenült, méltósága elveszett, személye teljes mértékben hiteltelen és komolytalan lett, s mivel nem mond le, s eddig tőle senki sem kényszerítette ki a lemondást, szégyene az állam, Magyarország, vagyis mindannyiunk szégyene is lett. Az ország érdeke Orbán álláspontjával szemben pedig az, hogy az ország legfőbb közjogi méltósága minden szempontból kifogástalan, makulátlan ember legyen. Ma nem ez a helyzet, Magyarország méltósága csorbult, államfőnk szégyellnivaló, s ezen sürgősen változtatni kell, ennek felelőssége az Országgyűlést, egészen pontosan a jobboldali kétharmados többséget és Orbán Viktor kormányfőt terheli. A miniszterelnök és pártja felelőssége, hogy visszaállítsák Magyarország méltóságát, s ezt csakis úgy tehetik meg, ha Schmitt helyére új államfőt választanak. Akkor is, ha Schmitt önszántából nem akar távozni. Orbánnak módja van rá, hogy rábírja, vagy ha ez sem vezet lemondásra, akkor alkotmánymódosítással lehetőséget teremtsen Schmitt eltávolítására. Eddig, amit Orbán akart, azt keresztülvitte. Most is sikerülne neki, csak akarnia kell. Elsősorban tehát rajta múlik az ügy megoldása, az ország méltóságának megmentése.
Orbán azonban úgy gondolja, az alkotmány „sérthetetlenségi szabályából” következően már az a kérdés is indokolatlan, hogy Schmitt Pál csaló-e. Hiába hajtogatja a kormányfő, hogy az államfő személye sérthetetlen, mert az új alkotmány ezt mondja ki. Ha nem kérdezünk, ha nem állítunk, ha nem mondjuk is ki, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök egy csaló, ez nem változtat azon, hogy a SOTE megvonta tőle doktori fokozatát, azaz elismerte, elfogadta a csalást tényét. Schmitt tehát csalt. Ezek után Orbán akár az alkotmányba is foglalhatja, hogy az államfő akkor sem csaló, ha ez bebizonyosodik róla, punktum, az igazságot akkor sem hazudhatja, fojthatja el. Az egészen nyilvánvaló igazságokat szőnyeg alá seperni, nem beszélni róluk nagyon rossz szokás, s nem megoldja, inkább növeli a bajt. (Láthattuk ezt Gyurcsány példáján.)
Schmitt Pál erkölcsi hulla, s a hullának, még ha pusztán erkölcsi hulla is az, megvan az a rossz tulajdonsága, hogy az idő múlásával egyre csúnyább látványt nyújt, s egyre büdösebb. Schmitt Pál bűze pedig szép lassan beteríti az egész országot, sőt, az egész Kárpát-medencét, a magyar nemzetet. Hasztalan ajánlja hát megfontolásra Orbán azt, hogy erről ne beszéljünk, kérdéseket ne tegyünk fel, fordítsuk el a fejünket, fogjuk be az orrunkat, Schmitt akkor is egy oszlásnak indult erkölcsi hulla. A hullákat pedig, jobb helyeken, eltemetik. Egy erkölcsi hulla nem képes megtestesíteni a nemzet egységét, képtelen őrködni az államszervezet demokratikus működése felett, azaz legalapvetőbb államfői feladatainak sem tud eleget tenni. Ezért az ország érdeke, jelenleg legfőbb érdeke, Schmitt Pál távozása. S ha nem megy önként, márpedig nem, akkor menjen még inkább megalázva, kényszerítve.
Schmitt Pál képtelen felfogni, belátni, hogy személye ma már súlyos károkat okoz Magyarországnak, s így önszántából nem is hajlandó lemondani hivataláról, ezért külső kényszerrel kell őt eltávolítani. Ezek után már édes mindegy, miképp, de mennie kell. Nincs mese, mellébeszélés. Takarodó van. Orbán vagy meneszti Schmitt Pált, vagy együtt viszik el a balhét. Orbán vagy képes a belátásra, a javításra, ahogy Angela Merkel, vagy nem, de akkor Schmitt szégyene az ő szégyene, Schmitt bűne az ő bűne is. Nincs sok ideje a választásra, minden egyes nappal, sőt, órával, melyet Schmitt a hivatalában tölt, Orbán esélye csökken rá, hogy saját méltóságát megőrizze.
http://index.hu/belfold/2012/03/30/orban_az_elnokot_nem_lehet_biralni/
