Utcára kell mennünk, március 15-én utcára kell mennünk, hogy kifejezzük elégedetlenségünket a kormány politikájával szemben, és hogy megvédjük a szólásszabadságot! S nem csak azt, hanem a demokráciát, a jogállamot, a köztársaságot, az alkotmányos berendezkedésünket, lényegében a szabadságunkat, a létbiztonságunkat, nemzeti kultúránkat.
Hoppá! Závada Pál utcai politizálásra hív bennünket, a kormány elkergetésére, tulajdonképpen szabadságharcra buzdít, ám írhatnám úgy is, hogy uszít. Igen, Závada Pál író, a nép által demokratikusan megválasztott, tehát legitim és törvényes kormány utcáról történő megdöntésére ösztökél. Csupa olyasmire, melyet barátai hosszú éveken át a mai hatalomgyakorlók bűneként róttak fel, mélyen megvetettek, és antidemokratikusnak, sőt, törvénytelennek bélyegeztek. Persze barátai véleményét ostobaság rajta számon kérni, ám nem emlékszem, hogy mondjuk 2006 nyarán, őszén videoüzenetben, vagy bármilyen más formában, az utcára csalogatta volna az embereket, hogy tiltakozzanak a kormány arrogáns, az embereket megvető, mohó és erőszakos politikája ellen. Nem emlékszem arra, hogy Závada Pál védelmébe vette volna a 2006 őszén rendőrök által elkövetett bűncselekmények áldozatává vált, vétlen polgárokat. Nem emlékszem arra, hogy abban az időben Závada Pál egyetlen egy tüntetésen is részt vett volna, melyen a kormány politikája ellen tiltakoztak. Nyilván azért nem emlékszem, s azért nincs ennek nem csak az én emlékezetemben, de még az interneten sem nyoma, mert nem látogatott ilyen eseményeket, nem tett ilyen nyilatkozatokat. Nem is lenne ezzel óriási problémám, ha most nem a giccses „Édes hazám, drága nemzetem, térj észhez, védd magad, tüntess!” felkiáltással szólítana meg bennünket, s nem invitálna minket az utcára kormányt buktatni. Ám amikor békésen, a törvényes keretek között maradó tüntetőket vertek össze úgy, símaszkos, azonosító nélküli, viperával felfegyverzett rohamrendőrök, hogy közülük sokan maradandó sérüléseket szenvedtek, valamint egy szál transzparenssel a kormány ellen demonstrálókat vezetett el a rendőrség, akkor hallgatott, most pediglen, amikor szabadon, kordonok, rendőrségi vegzálás nélkül lehet az utcán politizálni, szidni a kormányt, az utcára, s a kormány megdöntésére szólítja a népet. Így hiteltelen és álszent a buzgalma, s az aggódása. Závada Pál szemforgató, sirámai komolytalanok és nincs is hitele. Mikor még volt kockázata a kormány ellen az utcára vonulni, csendben maradt, meg sem szólalt, nem hogy az utcára vonult volna, most meg, amikor szabadon, ostoba korlátozások, könnygáz és gumibotozás nélkül lehet tüntetni, ő is játssza a hős, bátor, a hatalommal szembe szálló ellenzékit.
Hogy 2006-ban félt, s ezért nem vonult a demokráciáért, a szólásszabadságért, az emberi jogokért az utcára, vagy azért, mert nem érezte ezeket veszélyben, vagy nem tartotta fontosnak ezeket az értékeket, nem tudom eldönteni, ezt Závada Pál írónak kéne tisztáznia. Még mielőtt március idusán utcára vonul, s tüntet.
Biztos sokan emlékeznek még, mit hisztizett a baloldal, milyen cikkeket közölt a Presse, a Standard, s más németnyelvű lapok, amikor Orbán 2007. március 15-én, ünnepi beszédében azt mondotta, „a népszavazás után a kormány vagy teljesíti az emberek akaratát, vagy elkergethető”. Mindenféle bujtogatónak, uszítónak, már-már háborús bűnösnek titulálták! Azok, akik most, amikor Gyurcsány, meg Závada Pál bujtogatja utcai politizálásra, a törvényes hatalom elkergetésére a népet, mélyen hallgatnak, vagy éppenséggel egyetértőleg bólogatnak.
Gyurcsánynak egyébként annyira megtetszett Závada Pál lázító szövege, hogy fészbúk oldalán rögvest megosztotta ismerőseivel.
Magam mulatságosnak tartom, hogy azok, akik 2002 és 2010 között az utcai politizálást lényegében szitokszóvá tették, verbálisan beszennyezték, megbélyegezték, a parlamentáris demokrácia elleni merényletnek nevezték, most, hogy ellenzékbe kerültek, felfedezték maguknak az utcát, megmihálylottak, s rájöttek, hogy az utcán politizálni, tüntetni a kormány ellen nem a parlamentarizmus elleni merénylet, épp ellenkezőleg, a demokrácia ünnepe.
Nekik, tehát eme hirtelen megvilágosodott embereknek, köztük Závada Pál írónak, egy klasszikust idézek:
Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek.
Hivatkozás:
