Megértük hát, hogy az úgynevezett Egymillióan a sajtószabadságért nevű facebook-csoport 1.400 aláírással, vagyis ezernégyszáz ember támogatásával elérte, hogy a közszolgálati tévé levegye műsoráról Pesty László cigányokról szóló dokumentumfilmjét. Tehát arról van szó, hogy a magyar sajtó szabadságáért szerveződő internetes közösség vezetői civil nyomásgyakorlással öncenzúrára vette rá a magyar televíziót. Olyasmire, mely ellen, állításuk szerint, ők maguk szerveződtek. Ezt a bazi nagy ellentmondást pedig úgy igyekeznek feloldani, hogy szerintük az ő akciójuk esetében szó sincs cenzúráról, mivel petíciójukkal csupán ráébresztették az MTVA-t, hogy rossz döntést hoztak, amikor Pesty László filmjét műsorra tűzték, s az MTVA mindössze önszabályozta magát, ellenben, amikor az mtv-ben a Milla tüntetéséről a tudósító egy üres utcáról jelentkezett be, a Médiatanács szigorú cenzorainak retorziójától tartó műsorkészítők öncenzúrát gyakoroltak. Vagyis azt állítják, hogy amikor ők, a szabad sajtóért szervezkedők, érik el, hogy a sajtó szabadsága csorbuljon, az a média önszabályozása, ha más, akkor az cenzúra, esetleg öncenzúra. Nos, a Millások legalább olyan képmutatóak és álszentek, mint némely profi politikus, akiktől viszont oly nagyon különbözni szeretnének. S nem csak megmagyarázzák, hogy amikor ők bírják öncenzúrára a sajtót, az miért nagyszerű, azért, mert civilek, meg alulról jövő kezdeményezésként sikerült korlátozniuk a sajtó szabadságát, hanem még dicsekednek is azzal, hogy sikerült. Szerintem viszont semmiféle különbség sincs a felülről, vagy alulról jövő cenrozkodásban. Egykutya mind a kettő.
Az pedig mégis hova a francba vezet, ha ezután a példa után civilek, civil szervezetek sorban nyújtják be majd az MTVA-nak a petícióikat, sok ezer aláírással, hogy az mely műsorát tiltsa le, mert pár ezer embernek nem tetszik? Mert bizony a Millások akciója erről szólt, s precedenst teremtett. Nem tetszett nekik a műsor, tiltakozó beadványt írtak a műsorszolgáltatónak, az pedig engedett a civil nyomásnak, és cenzúrázta magát. Innentől kezdve szabad az út a többiek előtt is, lehet fogalmazni a kérvényeket, kinek mi nem tetszik, azt tiltsák le! Szabad sajtó, mi, Milla? De csak addig, csakis addig, amíg a Milla ízlésének megfelel, onnantól viszont jön az alulról kierőszakolt „önszabályozás”.
Engem meghökkent, hogy az állítólag kormányzati befolyás, netán elnyomás alatt lévő köztévé egyezernégyszáz aláíró ízlése, akarata előtt meghajolva levett a műsoráról egy dokumentumfilmet. Ha az Egymillióan a sajtószabadságért internetes közösség civil csoportosulásként képes volt alulról jőve az ízlését ráerőltetni a közszolgálati tévére, mi lenne, ha egyszer kormányzati hatalomhoz jutnának, netán 2/3-os parlamenti többséghez? Létrehoznák a maguk, alulról szerveződő, civil ízlésrendőrségét? Számíthatunk arra, hogy a Milla a jövőben is, csakis alulról szervezve, a saját gusztusa érvényesítése érdekében „önszabályozásra” fogja bírni a médiát? Meglehet. Miért is ne? A siker fellelkesítheti őket, ők pedig mindjárt, első nekifutásra képesek voltak öncenzúrára bírni egy médiumot. Ráadásul a szerintük a hatalom által sakkban tartott köztévét.
Az Egymillióan a sajtószabadságért csoportosulás ezzel az akciójával egyszerre két dolgot igazolt: a magyar sajtó valóban öncenzúrára késztethető, s ez első ránézésre őket igazolja, ám azt is bizonyították, hogy ők maguk sem restek erre ösztönözni, vagyis, a másik dolog, köpönyegforgatók és hiteltelenek sajtószabadság-ügyben. Mindent összevetve, a Millának nem önmagában a cenzúrával, öncenzúrával van baja, mert saját ízlése elfogadtatása érdekében nyomást gyakorol a médiára, hanem azzal, hogy nekik nem tetsző tartalmak is megjelenhetnek, vagy nem úgy jelennek meg, ahogy nekik tetszik. Eszerint azt tették, mellyel a regnáló kormányt vádolják. Segget csináltak a szájukból, méghozzá jókora segget.
Csak tetézik a bajt, amikor meg akarják magyarázni nekünk, értetleneknek, hogy amidőn ők avatkoznak be a sajtó szabad működésébe, az nem cenzúra, hanem impozáns, civil akaratnyilvánítás. Sőt, iskolapélda! Végül is, az is lehet. Az alakoskodás iskolapéldája.
A végén pedig említsük meg, miért is tiltakozott, s kérte Pesty László dokumentumfilmjének letiltását a Milla! Nos, azért, mert megítélésük szerint a film kirekesztő. Láttam a filmet, nem kirekesztő, nem szélsőséges, nem rasszista. S az, hogy a Millának nem tetszik, illetve a Milla szervezőinek nem tetszik, az nem lehet alap a letiltáshoz, mégis megtörtént, mégis, az MTVA, egy csoport nyomására, levette a műsoráról. Ez botrány. Ezzel valóban sérült a sajtó szabadsága, és ezt nem más, mint az Egymillióan a sajtószabadságért fantázianevű szervezet érte el. Innen gratulálok nekik! S javaslom, változtassák meg a nevüket, keressenek egy találóbb nevet, mely jobban tükrözi valódi szándékaikat, megfelelőbb, illőbb és pontosabb, mint a mostani! Lehetnének mondjuk: Egymillióan a sajtó cenzúrázásáért.
