A napokban magam is megkaptam drága miniszterelnökünk újabb levelét, melyben arra szólít fel: hallgassuk meg egymást.
Oké, hallgassuk meg egymást, de miért akkor akarja meghallgatni az embereket a tisztelt miniszterelnök úr, amikor már cselekedett, miért a cselekvés után kérdez arról, hogy mit akarunk, miért nem előtte, ahogy illik?
Miért nem hallgatta meg a kormányfő az emberek véleményét az egykulcsos adórendszerről? Miért nem kérdezte meg, akarnak-e több adót fizetni, mint eddig? Az adófizetők egykulcsos adóról kialakított álláspontja miért nem érdekli? Miért nem konzultált a néppel az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése előtt?
Az új adórendszerben az adózók többsége most jóval több adót fizet, mint korábban, noha miniszterelnök úr és pártja prominensei éveken át azt hangoztatták, hogy az adócsökkentés oldja meg az emberek, az ország gondjait. Ma pedig a többség több adót fizet, mint Gyurcsány idején! Hoppá! Akkor most ki is a népnyúzó, népsanyargató, népet szorongató bitang??
No, de folytatom a sort!
Miért nem hallgatta meg a miniszterelnök úr a magánnyugdíj-pénztártagokat arról, hogy kívánják-e az évek során a fizetésükből havonta levont járulékból felhalmozódott vagyonuk államosítását? Nem hallgatta meg őket, nem kérdezte meg őket, nem volt előtte semmiféle konzultáció a néppel. Miért nem?
Miért nem volt konzultáció az emberekkel az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítéséről?
Miért nem volt konzultáció az alkotmány eseti jellegű módosítgatásairól?
Miért nem volt, illetve miért nincs konzultáció úgy általában a megszorításokról? Mert megszorítások bizony, annak ellenére, hogy elhazudják őket, vannak, szinte minden szinten, sőt, még iskolabezárásokról, pedagógusok elbocsátásáról is érkeznek hírek! Gyurcsányi tempó ez a javából, Gyurcsány-féle módszerekkel. Pfuj!
Levelében azt is írja jó miniszterelnökünk, hogy a jó válaszokat eddig is együtt találtuk meg. Nos, ez nem igaz. A válaszokat eddig is egyedül találták meg, a választók megkérdezése, beleegyezése nélkül.
S a leglényegesebb kérdés, miért az ellenkezőjét teszi a kormányfő mindannak, amit nyolc éven át, ellenzéki politikusként mondott, ígért? Miért úgy cselekszik, ahogy anno Gyurcsány?
Mindezek után pedig adódik a kérdés, mi értelme van ennek az úgynevezett „Szociális Konzultációnak”? A leglényegesebb kérdésekben ugyanis eddig is magasról tojtak a nép véleményére, az lett, amit a kormány akart, s mindig a kétharmados parlamenti többségükre hivatkoztak, arra, hogy a nép felhatalmazta őket, tehát nincs szükség további konzultációra. Szóval a „Nemzeti Konzultációt”, meg a „Szociális Konzultációt” nem tudom másnak tekinteni, mint drága szemfényvesztésnek.
Igen, Orbánt és pártját felhatalmazta a nép, mégpedig a cselekvésre, nem pedig levelezésre! Cselekedjenek hát, a választópolgárok pedig majd ítélkeznek!
Hajrá!
