Bolgár György már nem pusztán fél, az ereiben meghűlt, mi több, megfagyott a vér. Eme szomorú fejleménynek az oka pedig az, hogy naponta visznek el szociközeli embereket, volt államtitkárt, állami vagyonkezelőt, nagykövetet, polgármestert. Bolgár úr pediglen megrémült, annyira, hogy ereiben megkocsonyásodott a vér. Félreértések elkerülése érdekében, nem azért rettent meg Bolgár úr, mert rájött, szembesült azzal, hogy a mögöttünk hagyott két korábbi kormányzati ciklusban valóságos, gyakorta egymással is versengő, máskor meg együttműködő szocialista-szabad demokrata maffiacsoportok rabolták a közpénzt, s ő modoros kritikai szemlélettel, de mégiscsak támogatta ezt a rablást, hanem azért, …
„Államtitkártól filozófusokig, polgármestertől nagykövetig terjed most már az egyre nagyobb kör, amelynek bűnügyi felrajzolása azt sejteti, hogy ebben az országban mindenki bűnözött, aki a szocialista-szabad demokrata koalícióval kapcsolatba került.”
Szóval ezért. A szoci-szadi koalíció, és a vele kapcsoltba kerülők, államtitkártól filozófusig, polgármestertől nagykövetig, sokat tettek azért, hogy ez a vélelem megalapozott legyen, viszont ezen megalapozottsággal Bolgár úr nem óhajt foglalkozni. Egyszerűen, csak azért, nehogy megzavarja briliáns okfejtését, ignorálja az eljárások alapját, eleve kizárja azt, hogy azok jogilag megalapozottak, hiszen a rendőrség, az ügyészség, sőt, még a bíróság is Orbán zsebében van. Nyilvánvaló. Így az eljárások is kétségkívül politikai indíttatásúak, gyakorlatilag bosszúhadjáratról van szó - Bolgár bácsi okoskodása szerint.
Az sem zavarja meg ebben a feltétlenül mesteri érvelésben a tatát, hogy az eljárások egy jó része (Zuschlag, Hunvald és Hagyó ügye, Sukoró, moszkvai ingatlanügy) még a „demokraták” kormányzásának idején kezdődött. Filozófust viszont még nem vittek el rabláncon, sőt, még csak meg sem gyanúsítottak, pusztán annyi történt, hogy az új vezetés, a jog adta keretek között, s eszközökkel vizsgálja az előző adminisztráció közpénzköltését. Tabuk nélkül. Nincsenek Mihancsik Zsófia által felállított dogmák, miszerint egyes „megkérdőjelezhetetlen tekintélyeknek” alanyi jogon jár a zsozsó. Nem jár. A Kádár-rendszerben biztos járt, Horn idejében szintén, Medgyessy, Gyurcsány kormányzása alatt úgyszintén, 2010 tavaszától nem.
Mégsem ez az igazán abszurd Bolgár fenti mondatában, hanem az, hogy olyasmit vet a mostani hatalom szemére, melyet a 2002-ben, „demokratikus koalíció” néven hivatalba lépő szociálliberális Medgyessy-kormány ténylegesen megtett, amely Keller László személyében inkvizítort nevezett ki a rendszerváltoztatás utáni magyar politikatörténet első valódi politikai boszorkányüldözésének levezénylésére. Keller ámokfutásához pedig épp Bolgár György és elvtársai szolgáltatták az ideológiai muníciót. Ők alapozták meg, éveken át, aprólékos, szívós munkával, sulykolással, a „szervezett felvilág”, azaz az Orbán-kormány, és a vele bármilyen kapcsolatba került emberek elleni későbbi politikai bosszúhadjáratot. Nem hiszem, hogy egyedül én emlékszem még a HVG címlapjára, melyen az Orbán-kormányt olasz maffiózók gyülekezeteként ábrázolták, vagy Kuncze sziporkázó szóleleményére: kofferkormány, melyet egy vesztegetésen rajtakapott kisgazda politikus után aggatott a kormányra. Balos lapokban közölt cikkek, publicisztikák sokasága teremtette meg Keller jogi randalírozásának szellemi alapjait, Bolgárék bátorították, adták alá a lovat. Keller mások magánéletében vájkált, feljelentése nyomán pedig a rendőrök Berkecz Mária testüregiben, ám ezen események híre sajnos nem bírta átlépni az ország nyugati határait, nem tudott eljutni a Die Weltig, meg a Spiegelig. Azért nem, mert nem volt, aki átvigye a határon, aki bekopogtasson vele az említett lapok szerkesztőségébe. A „hatalom által üldözött filozófusok” ügye viszont fénysebességgel terjedt szét bolygónkon nyugati irányban.
Most pedig, hogy Budai Gyula vizsgálódik, aki Kellerhez képest budai zsúrfiú, a fél világot riadóztatják, és megfagy a vér az ereikben. Emberek, mi lenne, ha Budai is olyan haladó módon járna el, mint méltán hírhedt elődje, Keller, és jogellenesen, vadászati naplókat olvasgatna, feljelentése hatására pedig magánlakásokat forgatnának fel, s Heller Ágnes testüregeiben matatnának a nyomozók?! Ugyanis, amennyiben ez megtörténne, már nem lenne hova fokozni a rettegést, mely hónapok óta maximális fordulatszámon pörög, a kormány egyes intézkedései ellen az érintettek egy része nemzetközi kapcsolatrendszerüket riadóztatva fújnak harci indulókat. Legutóbb a filmesek, őket az zavarja, baromira, hogy Andy Vajna rendet akar vágni a magyar filmiparban.
„Jól láthatóan a bűnnek ideológiai alapja van, annyira, hogy a valaha középen állt MDF is bőven belefér. Mint példák sorából láthatjuk, jobboldali, keresztény, nemzeti érzelmű ember nem él vissza személyes adatokkal, nem kezel semmit hűtlenül és hanyagul, nem ad el áron alul közvagyont, nem lop, nem sikkaszt, nem korrupt, a hazátlan bitangok annál inkább.”
Már Bolgár úr is keresztényezik. Van, aki zsidózik, ő keresztényezik.
Egyébként az MDF mikor állt középen? Csak azt ne tessék mondani, hogy akkoriban, amikor Lengyel Zoltánnal megerősödve életben tartotta a kisebbségben kormányzó harmadik Gyurcsány-kormányt, miután a szocialisták, a mostanság hirtelen az erkölcsre érzékennyé vált Szili Katalin egykori házelnök segédletével, házszabályellenesen, nem mondta ki a fórum frakciójának feloszlását, mert megfúlok a röhögéstől! A „se Orbán, se Gyurcsány” hamis szlogenje mögött valójában az „Orbán nem, Gyurcsány inkább” politikája valósult meg a Dávid-Herényi duó vezetésével, s ezt hálálta meg Gyurcsány azzal a bizonyos CD-vel. Amely miatt most Szilvásy, Herényi és Dávid Ibolya gyanúsított. Bolgár György magasról leszarja a jelek szerint a jogi alapokat, a tényeket, ő mindenképp ideológiai alapot akar sejtetni az eljárások mögé, vagyis kizárja, hogy ezek jogosak, mi több, jogszerűek lennének. Magasról tesz például arra, Szilvásy György, nem pedig az UD Zrt. küldött hackert kormányzati szerverekre. S ezután, a Gyurcsány minisztere által, nyilvánvalóan főnöke utasítására, megrendelt virtuális betöréseket használták fel az UD Zrt. elleni politikai, gazdasági hadjárat kirobbantására. Tehát ismét tipikus szoci trükkel volt dolgunk, olyasmit akartak az ellen nyakába varrni, amit maguk követtek el.
Kérdés persze, az UD Zrt., és ennek nyomán a Fidesz elleni harcnak a politikai, vagy a gazdasági motivációi voltak-e az erősebbek? Ha egyáltalán szétválasztható e kettő. Egyáltalán nem biztos. Sőt! Az sem bizonyos, hogy csak a Fidesz volt a célpont. Gyurcsány Csányi Sándorral sincs jóban.
Azóta ugye napvilágra került, hogy a szocpártban voltak olyanok, konkrétan például Szanyi Tibor, akik az UD Zrt. által őrzött Mol, ÖMV általi felvásárlását támogatták volna. Némi kenőpénz fejében persze. Az OTP szervereit, adatait ugyancsak az UD kezelte, s amikor a nyomozók, Laborc Sándor (szintén gyanúsított) feljelentése nyomán, lefoglalták a cég szervereit, a Mol és az OTP adatai könnyen a konkurencia kezére játszhatóvá váltak, a vagyonvédelmi cég pediglen tönkrement.
Tehát a Gyurcsány-Szilvásy-Laborc trió putyini, ázsiai-típusú akciója és Bolgár György, Debreczeni József, valamint társaik, a balos sajtó hathatós közreműködése révén jött létre a „Fideszes árnyék-titkosszolgálat”. Persze már akkor gyanítani kellett volna, valami gennyes kormányzati kavarás van a dolog mögött, amikor először leírták a balos sajtóban azt a szót, hogy „árnyék-titkosszolgálat”! Mindenütt mindenféle setét, rossz árnyékokat ugyanis Gyurcsány szokott hallucinálni. Árnyékállam, árnyék-titkosszolgálat, legújabban pedig árnyékparlament.
„A moszkvai kereskedelmi képviselet - lehet, hogy előnytelen - eladásából bűnügy lesz, a párizsi nagyköveti rezidencia évekkel ezelőtti többszáz milliós átalakításából, a nagykövetségi irodák méltatlan elhelyezéséből (az első Orbán-kormány idején) semmi.
Hogy az államnak bevételként nagy szüksége volt a milliárdokra, az biztos. Hogy megpróbált ott pénzt szerezni, ahol csak lehetett, az is nyilvánvaló. Hogy ebben a lázas igyekezetben akár üzletileg rossznak bizonyuló döntéseket is hozott (tegyük föl, a moszkvai ingatlan, vagy akár a sukorói telekcsere ügyében), az lehetséges. (…) Kérdem én: ha netán évek múlva rossz döntésnek bizonyul a magán-nyugdíjpénztárak mostani államosítása, mert gyorsan elverjük a háromezer milliárdot, viszont az állam hiányolja majd ezt a bizonyos lebontott második pillért, akkor egyszer csak közbelép az igazságszolgáltatás? Vagy mégsem börtönnel büntetendők az esetleg elhibázott politikai vagy államigazgatási döntések?”
Maszatolás, csúsztatás, maszatolás, csúsztatás. Ennyi telik Bolgár úrtól.
A moszkvai ingatlanügyet össze akarja mosni az Orbán-kormány idején felújított párizsi nagykövetség „ügyével”. Azt a hamis látszatot akarja megteremteni, hogy a kettő ugyanolyan súlyú történet, lényegében azonos. A frászt! Nem „esetleg elhibázott döntésekről” van szó, hanem az állam számára készakarva előnytelenül megkötött szerződésekről. Az előbbi esetben ugyanis az a megalapozott gyanú, hogy államtitkár, nagykövet, MNV vezér a jogszabályokat áthágva, miniszteri jóváhagyással, áron alul adták el azt a moszkvai ingatlant, vagyis szándékosan okoztak kárt a magyar államnak. Ám nem csak tudatosan, de biz’ akaratlanul is lehet bűncselekményt elkövetni a köz kárára, anyagi kárt okozni az államnak, ezt úgy hívják: hanyag kezelés.
„De korrupciót eddig tudtommal egyik esetben sem állítanak, legföljebb azt, hogy az állam rosszul járt.”
A moszkvai ügyben hűtlen kezelés és közokirat-hamisítás a megalapozott gyanú.
Mellékesen megjegyezném, Sukoró-ügyben Schiffer András (LMP), moszkvai ingatlanügyben pedig a KEHI vezetője tett feljelentést, nem Budai Gyula.
„Valóban vérfagyasztó, ami nap mint nap történik, miközben háromszázötven ember fagyott meg már ezen a télen Magyarországon, és ez - a szó legszorosabb értelmében vérfagyasztó hír - nem ráz meg senkit.”
Senkit?! Bolgár György senki? Őt annyira megrázta a hír, hogy rögvest agyrázkódást kapott, és hülyeségeket kezdett el írni. Mással igencsak nehéz magyarázni, miképp sikerült neki a fentieket összehozni a háromszázötven megfagyott emberrel. Mi mással, mint agyrázkódással lehet magyarázni Bolgár úr rém primitív demagógiáját? Hisz Bolgár György normálisan, amikor épp lelki megrázkódtatás miatti agyrázkódástól nem szenved, szenvedélyesen harcol a demagógia ellen. Legalábbis 2002 tavaszától 2010 tavaszáig ez így volt. Viszont tavaly áprilisban nagyot fordult a világ Gyuri bácsival. A demagógia ma már nem ellenség, hanem hű szövetséges, fegyver az Orbán-kormány ellen. Ám kétélű, így ha esztelenül hadonászik vele, könnyen megvághatja magát!
Megmutatom, hogyan! Zuschlag és a köré szerveződő ifjú szocialista bűnszervezet által lenyúlt hetvenmillió forintból vajon hány embert lehetett volna megmenteni a fagyhaláltól abból a háromszázötvenből? Vagy, a Gyurcsány által erőltetett, végül mégis megbukott kormányzati negyedre költött milliárdokból mind a háromszázötven ember megmenthető lett volna. Hát így! Szóval csak óvatosan a demagógiával, elvtársak!
Hivatkozás:
