…, kivéve Forgács Istvánt és szüleit, meg úgy általában mindazokat, akik nem egy követ fújnak a honi, úgynevezett liberálisokkal. Nekik, a mi saját tenyésztésű liberálisaink szerint, nem jár a méltóság, s ugyanúgy képesek megmagyarázni, miért nem, mint Orwell Állatfarmján a disznók a többi állatnak, hogy ők, noha az állatok Hétparancsolata hetedik parancsolata úgy szól: Minden állat egyenlő, mégis egyenlőbbek, mint a többiek. Egyenlőbbek, mert ők vezetnek, ők okosak, ők teremtik a kultúrát, ők az elit. Nos, a mi ún. liberálisaink pontosan úgy gondolkodnak, viselkednek, mint az Állatfarm disznói, áthatja őket az übermenschi tudat, s ennek a felsőbbrendűségnek a biztos tudatában nyilvánulnak meg.
Így nyilvánult meg a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom honlapján a friss Pulitzer-emlékdíjas Tódor János is az időközben, a sajtószabadságért szerveződő civilek nyomására letiltott, Pesty László dokumentumfilmje ürügyén Forgács Istvánról és szüleiről. Igen, Forgács szülei sem úszták meg a mi liberálisaink szitkait, amiért egy ilyen fajtáját gyűlölő, rasszista cigánykölköt neveltek fel. Amióta Forgács István tavaly ősszel a Hírszerzőn, s különösen azóta, amióta Pesty dokumentumfilmjét az mtv levetítette, a mi derék liberális megmondóink mindenféle gazembernek elmondták, öngyűlölőnek, kirekesztőnek, hivatásos hazugnak, megélhetési cigánynak, sőt, „meggyőződéses kápónak” és rasszistának is. Minden volt ő már, csak jó ember nem. Figyelem, csak azért kapta derék liberálisainktól eme korántsem toleráns jelzőket, mert más a véleménye, mint nekik! S nem csak ő lett pária, a szülei is megkapták a maguk porcióját. Ők is a „saját fajtájukat megvető” (by Pulitzer-emlékdíjas Tódor János) szar alakok, amiért ilyen embert neveltek belőle. Milyet is? Olyat, aki tabukat dönt, s tudomást sem hajlandó venni honi liberóink dogmáiról. Tehát olyasmit tesz, amely úgy általában a liberók kedvére való, de csak addig, amíg nem a régiek helyére állított saját, liberális tabukról és dogmákról van szó. Mert ha úgy esik, hogy valaki, például Forgács István, ezeket a tilalomfákat nyesegeti, akkor az Úr irgalmazzon neki, mert a toleráns magyar liberálisok nem! A liberálisok tabui és dogmái szentek és sérthetetlenek, megkérdőjelezhetetlen tekintélyek, s azt az eretneket, aki mégis megsérti, lásd például Forgács Istvánt, máglyán égetik meg.
Persze nem különb a többi, Pesty filmjében megszólaló, „magukat cigánynak nevező” (by Pulitzer-emlékdíjas Tódor János), öngyűlölő, rasszista cigány sem. Nekik még a felvállalt származásukat, identitásukat is megkérdőjelezik, csak azért, mert a véleményük sérti az úgynevezett liberálisok dogmáit. Döbbenetes, de talán nem meglepő. Ha jól emlékszem, a nácik vették maguknak utoljára a bátorságot, hogy az egyén helyett ők határozzák meg egy személy önazonosságát, azt, hogy ki is ő. Tódor János pedig valami hasonlót csinál, elvitatja egyes emberek önazonosságát, legszemélyesebb, legalapvetőbb jogát arra, hogy meghatározhassák önmagukat. Mindezt a gusztustalanságot liberális meggyőződéssel teszi. Meg van arról győződve, hogy neki ezt lehet, felhatalmaztatott arra, hogy személyek szabadon választott, vagy épp öröklött azonosságát vitassa. S lám, megteheti. Megteheti, noha, állítólag antiliberális diktatúra tombol. De hol? Megmondom, a mi derék liberálisaink fejében, ott tombol az antiliberális diktatúra. Az ő liberalizmusuk addig tűr, addig enged szabadon véleményt nyilvánítani, amíg az általuk felállított tabuk és dogmák szegélyezte úton haladok, ám ha letérek erről az útról, mi több, fejszével, esetleg láncfűrésszel esek a tilalomfáiknak, szemét, szar, rasszista alak leszek. Így nem lett Forgács István cigány értelmiségiből a cigány fiatalok, családok számára példakép, hanem lett öngyűlölő, rasszista, cigány kápó. Pedig lehetett volna Horváth Aladár, esetleg Mohácsi Viktória is. Csak be kellett volna állnia a sorba. De ő nem állt be. Most kapja is rendesen a balegyeneseket és a balhorgokat, övön felül és alul egyaránt, de leginkább alul.
Ki az igazi cigány? A kérdés azután jutott eszembe, miután elolvastam Tódor János, Pulizter-emlékdíjas író, újságíró, szociográfus mondatát, melyben azt állítja, hogy sem Forgács István, sem szülei nem igazi cigányok.
„De ifjú Forgács István, ahogy a filmben példakánt feltálalt édesapja és édesanyja sem igazi cigány, pontosabban egyáltalában nem cigány, hiszen szégyellik identitásukat…”
Az az igazi cigány, aki hat-nyolcgyerekes családban, putriban él, és lényegében analfabéta? Az az igazi cigány, aki liberális? Tényleg, ki az igazi cigány? Az, akit Tódor János és elvtársai annak tartanak? Milyen kritériumoknak kell megfelelnie Forgács Istvánnak és szüleinek ahhoz, hogy Tódor János és elvtársai is annak tartsák őket, mi több, hogy cigánynak nevezhessék önmagukat?
Szóval a mi derék, honi liberálisaink a cigányságot igazi és hamis, áruló cigányokra osztják. Ismerős, igaz? Igaz magyarok és hazaárulók. Ahogy a szélsőjobb felosztja a magyarságot, úgy osztják fel ezek a cigányságot: igazi cigányok és saját fajtájukat megvető, gyűlölő, áruló cigányok. S osztogatják egymás között az antirasszista, -fasiszta, szabadsajtó és Pulitzer-emlékdíjakat. Méltóság pedig csak annak jár, aki úgy táncol, ahogy ők fütyülnek. A többinek meg furkósbot.
Méltóságot mindenkinek! Forgács Istvánnak és szüleinek is. Tódor János meg kapja be!
http://www.commmunity.hu/2012/03/16/kek-feny/
