Lesújtott a cenzúra Gyurcsány hű szolgájára, Gréczy Zsoltra. A stop.hu-ról törölték a blogját, a Népszava online verziójából eltüntették legutóbbi írását. Vége a szólás-, és véleményszabadságnak, ez itt kérem valóban diktatúra, ez nyíltszíni bosszú a bátor megmondásokért! Debreczeni, Bauer, Vásárhelyi Mária, és még sokan mások, már rég megmondták, hogy ez lesz, s lám, igazuk lett! Csakhogy ők mégsem úgy gondolták, ahogy lett. Mivel nem a sátáni Orbán-rezsim, nem a „Fideszes pártkatonákból” álló Médiatanács cenzúrázta Gréczyt, hanem a „demokratikus oldal”, a „demokratikus ellenzék” fő ereje, a Magyar Szocialista Párt, Gyurcsány pártja. Maga Gréczy írja, elkeseredetten, új blogjában, beszélt a stop.hu és a Népszava vezetőjével is, és ők a maguk részéről nagyon sajnálják a dolgot, ám „leszóltak a Jókai utcából”, nincs mit tenni.
Ezek az elvtársak tényleg nem sokat változtak az elmúlt évtizedekben! Mindössze annyit, hogy ma már, a 21. század elején, nem lövik tarkón egymást, nem csákánnyal támadnak egymásra, valamelyest finomodtak a módszereik. Kínos információk kiszivárogtatása, cenzúra, ilyesmik a ma divatos megoldások. (A csepeli ügy nyilván ritka kivétel.)
Most nyilván sokan, nagyon sokan kárörvendve húzzák szélesre a szájukat, s bizony jó okkal teszik ezt, mert egy olyan ember esett a „demokratikus oldal” csapdájába, aki ezért a bagázsért rendszeresen hülyét csinál magából. Amint megbomlott az egység, s már nem csak a külső, közös ellenség, vagyis a Fidesz és Orbán a célpont, hanem a belső ellenségek, az elvtársak egymás torkának estek, Gréczyt pedig jól pofán vágták.
Meg kell, hogy valljam, bennem nincs szemernyi káröröm sem. De szánalom sincs. Így járt. Gréczy Gyurcsány hű szolgája, s nem csak szellemileg szolgálja a Vezért, hanem effektíve egy csicska, Gyurcsány pedig már nem úr a házban, így hát, némi késéssel, a szolgát, aki ráadásul még szemtelenkedett is az új urakkal, kitették a rezidenciából. (Gréczy nem az egyetlen a „demokratikus oldalon”, aki nem egy közösséghez, nem elvekhez, nem egy eszméhez hű, hanem kizárólag egyetlen egy emberhez, Gyurcsányhoz. Vitányi Iván, Bauer Tamás, Debreczeni József, Vásárhelyi Mária, Vágó István, Ungváry Rudolf nagyon különböző emberek, nagyon másképp gondolkodnak, mégis mindannyian Gyurcsány mögött állnak, Gyurcsány a közös bennük, a Gyurcsány iránti feltétlen, kritikátlan lojalitás. Gyurcsány táborát nem elvek, nem eszmék tartják egyben, hanem a vezérelvűség, egy ember iránti megkérdőjelezhetetlen hűség, és egy másik ember, nevezetesen Orbán iránti olthatatlan gyűlölet.)
Felettébb kínos, és számomra mindenekelőtt kacagtató, hogy az az önmagát minden más pártnál demokratikusabbnak, európaiabbnak és progresszívebbnek tartó MSZP folyamodik efféle kicsinyes, ázsiai módszerhez, amely az elmúlt hónapokat idehaza és a nemzetközi színtéren is végigaggódta a sajtószabadságért. Megint megtapasztaltuk, hogy a szocik azt teszik, amivel ellenfeleiket vádolják.
Elgondolkodtató, hogy ha az MSZP jelenlegi állapotában, történetének legnagyobb választási veresége, lényegében bukása után, pártszakadással fenyegető belső torzsalkodás közepette meg tudja azt tenni, hogy egy blogot töröltet, egy véleménycikket pedig eltüntet, akkor mire volt képes ereje teljében?! Mire volt képes, amikor nemcsak a szűkös ellenzéki, hanem a bőséges állami források is a rendelkezésére álltak a csatlósok finanszírozására?!
Mindezek után adódik a kérdés, miképp lehetne egy olyan pártra bízni a demokráciát, amely még a saját táborában sem képes elviselni a másféle véleményt, valamint ilyen bornírt módon, leszámolásszerűen intézi az ügyeit?
Mielőtt még azt gondolnánk, hogy akkor itt most a szemét, diktatórikus, a sajtóra felülről leszóló MSZP csúnyán kicseszett az ártatlan Gyurcsánnyal, és az ő még feddhetetlenebb csicskásával, ne feledjük, miként beszélt Gyurcsány a sajtóról a szenvedélyes őszödi beszédében!
„… fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba. Megtanulni nem fölszisszenni minden pillanatban, és menni előre.”
Kuss, és előre a …, a Gyurcsányi úton!
