A liberális vasököl, jó, vasmancs lecsapott Kocsis Zoltán karmesterre, zongoristára. Szóval a Magyar Narancs címlapon pofozza Kocsis Zoltánt. A publicisztikai rovatban pedig Bán András Zoltán írja le véleményét a zeneszerző Süddeutsche Zeitungban megjelent „rasszízű elszólásáról”.
Az előzmények: Kocsis Zoltán a német lapnak nem átallott az eddigi baloldali-liberális véleménymonopóliummal szemben, üdítő kivételként, más hangot, stílust megütni, s nem csak Magyarországot, de még a kormányt is megvédte a nyugati, különösen pediglen a német sajtóban megjelent igaztalan vádaktól. Határozottan kijelentette, hogy hazánkban, minden ellenkező híresztelés dacára, virul a sajtó-, és a szólásszabadság, szabadon lehet szidni a kormányt, Magyarország nem diktatúra, hanem demokrácia. Miközben a riporter már-már provokatív kérdéseivel bombázta, az „elharapódzó” magyarországi rasszizmusról, antiszemitizmusról faggatta, a művész egy valóban nem túl átgondolt példával igyekezett cáfolni a riporter előítéleteit: az ő zenekarában tizenegy cigány és ugyanennyi zsidó származású zenész muzsikál, és ameddig tőle a hatalom nem kéri, hogy ezeket a művészeket rúgja ki, nem hiszi el, hogy idehaza tombol a rasszizmus.
Nos, ez utóbbi az, amelybe kapaszkodva, Bán András bírálja Kocsis Zoltánt, s felteszi a kérdést:
Kocsis ezt vajon honnan tudja?
Nekem van egy tippem, honnan! Ez egy zenekar, baromi sokat vannak együtt, bizonyos időszakokban nyilván többet vannak egymás társaságában, mint a családjukkal. Próbálnak, koncerteket adnak, külföldi fellépésekre járnak, nyilvánvaló, nem csak a zenéről, de a családról is beszélgetnek, meg közügyekről, politikáról. Így tehát nem meghökkentő, ha nem csak azt tudhatják egymásról, hogy ki milyen hangszeren játszik az együttesben, hanem talán azt is, kinek mi volt a jele az oviban, és hogy kinek miféle a pedigréje. Ez teljesen normális, közvetlen beszélgetésekből, közvetve, ám akár közvetlenül is világossá válhat.
Kocsis Zoltánnak mindössze annyi róható fel, hogy ilyen naiv módon törekedett bizonyítani állítása helyességét.
Bán a Kocsis honnan tudja kérdéstől huszáros lendülettel jut el a 21. századi numerus clausus rémének felfestéséig. Miért ne?! Mert ugye, érvel a szerző, ha Kocsis, ez a szellemi óriás, nyilvántartja zenekara tagjainak származását, talán még regisztert is vezet róluk, könnyen eljuthatunk odáig, hogy egyesek sokallják majd a cigány és a zsidó származású zenészek számát, s akkor majd Kocsis nyilván, katalógusa alapján, kirugdalja a fölös mennyiségű kisebbségieket.
„Ha mától kezdve beszédtéma lehet, hogy ki cigány oboista, illetve ki zsidó vadászkürtös, akkor hol a határ? Jön a kvóta, hogy akkor két roma hárfásnál nem kell (lehet) több?”
Nem beszédtéma, hogy az oboista cigány, a vadászkürtös pedig zsidó. A téma az, különösen a német sajtóban, hogy Magyarországon bevezették a diktatúrát, és tombol a rasszizmus, az antiszemitizmus. Ezt cáfolta Kocsis Zoltán a német újságban, azzal, hogy megemlítette, az általa dirigált együttesben több cigány és zsidó is dolgozik.
„E cikk írásának időpontjáig, azaz vasárnap délelőttig egyetlen írással sem találkoztam a magyar nyomtatott és elektronikus sajtóban, amely Kocsis kijelentései ellen tiltakozna, vagy legalább enyhén bírálná - a blogok most nem számítanak.”
Az álszentségit neki! Ugyan hol tiltakozott, vagy akár csak enyhén bírált Bán Zoltán András, amikor Heller Ágnes, ha nem is a Süddeutsche Zeitungnak, de a Népszabadságnak, a vizsgálat alá vont filozófuspályázatok ügyében, ezt nyilatkozta:
Az újságokban például csak és kizárólag zsidók képe jelent meg, vagy olyanoké, akiket annak gondolnak.
Ebben ugyanis félreérthetetlenül, kimagyarázhatatlanul benne van az, amit Bán Kocsis Zoltán szemére vet. Azaz az egyes emberek származásának számontartása. Heller Ágnes honnan tudja, hogy azok, akiknek az arcképei az újságokban megjelentek, zsidók? Heller nyilvántartja kollégái, ismerősei származását? Ráadásul Heller szövegéből az következik, hogy ő úgy gondolja, a zsidó származásnak az arca kiülő biológiai jegyei is léteznek, melyek könnyen leolvashatók. Hol tiltakozott Bán Heller Ágnes eme förtelmes, viszolyogtató mondatai ellen? Szeretném olvasni a sorait! Ja, Bán úr nem tiltakozott, s nem is fogalmazott meg Heller Ágnesnek a Magyar Narancs hasábjain, sem másutt, költői kérdéseket! Sem ő, sem más, aki most, Kocsis Zoltán szavai miatt, álszent módon fanyalog. Heller Ágnes fentebbi mondatát olvasva nem merült fel Bán András Zoltánban, hogy ez ciki, tűrhetetlen és elfogadhatatlan? Lehet, hogy nem, azonban bizonyos vagyok benne, de igen, felmerült benne, hogy ez gáz, ám Heller asszony, mint tudjuk, „megkérdőjelezhetetlen tekintély”, s mint ilyen, nem is bírálható. Akkor sem, amikor ordas nagy baromságokat nyilatkozik. Ellenkező esetben könnyen kiderülhet, hogy a bíráló csak azért veszi tollára, szájára a bölcs filozófus asszonyt, mert az zsidó, a kritikus pedig ebből következően antiszemita, esetleg még lelki igénye is van a nácizmusra.
Kocsis Zoltánt viszont ilyen következmények nélkül nyugodtan lehet pofozni. Rajta le lehet verni Heller Ágnes hülyeségét is. Bán le is veri. Bán szemforgató.
Ugyan nem vág a témába, de nem tudok szó nélkül elmenni a szerző másik gyöngyszeme mellett:
Néhány, jobbára kritikusoktól érkező hangtól eltekintve nem látom például a színházi világ (színészek, rendezők, díszletesek, világosítók) szolidaritását Alföldi Róberttel, akiről már a parlamentben is csak a legfröccsösebb hangon nyilatkoznak a jobboldali képviselők.
Jobboldali képviselők? Talán Jobbikos képviselők! Ne tessék már általánosítani, és azt hazudni, hogy úgy általában a jobbos képviselők nyilatkoznak a legfröccsösebb hangon Alföldiről! Mert ez, kérem szépen, ordas hazugság! Igen, az. Egyes szélsőjobbos képviselők támadásaitól a Nemezti Színház igazgatóját éppenséggel kormánypárti, jobboldali képviselők védték meg, amikor nem engedték, hogy az Országgyűlés kulturális bizottságának ellenőrző albizottsága Alföldit vegzálja.
Szóval Bán András nem csak szemforgató, de ezt a rossz tulajdonságát még hazugsággal is tetézi.
Nos, kedves, Kocsis Zoltánt bíráló, szemforgató ostobák, menjetek ti a fenébe!
Hivatkozás:
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=23230
