Egy kalap szart se. Bár az régóta nyilvánvaló, hogy Gyurcsány neve semmit sem ér, ám Ferenc legutóbbi mutatványa, mellyel Mesterházy eredetinek nem, de ravasznak nevezhető manőverét igyekezett kicselezni, a Napnál is világosabbá tette Gyurcsány hiteltelenségét és komolytalanságát. S ennél az erős fénynél illene ezt látniuk azoknak is, akik eddig valamiért, talán a félhomály, vagy a sötétség miatt, nem látták: Gyurcsány semmit sem ér.

Ugye arról van szó, hogy az MSZP elnöke, Mesterházy, színvallásra kérte, kényszerítette a maszop frakció tagjait, nyilatkozzanak már arról, hogy a jövőben a frakción belül, avagy kívül képzelik el jövőjüket. Az ötvennyolc szoci képviselőből ötvenhét aláírta a nyilatkozatot, azaz hűségesküt tett, vállalta, hogy marad, s egy képviselő volt csak, aki nem írta alá. S az az egy nem Gyurcsány volt. Ő aláírta Mesterházy nyilatkozatát, vagyis aláírásával vállalta, hogy marad, a frakció tagja marad, vagyis nem válik. S nem csak ő, hanem a hívei, a frakcióban ülő gyurcsányisták is, egytől-kilencig. S itt jön a jellemzően gyurcsányos csavar a történetben! Feri eme hűségnyilatkozathoz mellékelt egy „csatolmányt”, egy záradékot, ha tetszik kiegészítést, melyben közli Mesterházyval: ugyan aláírt, mert hát erre kérte őt, de ne tessék ezt az aláírást, ezt a hűségnyilatkozatot egy pillanatig sem komolyan venni, mivel ő maga sem veszi komolyan. Ez a maradási nyilatkozat csupán annyit jelent, hogy az aláírása pillanatában a frakció tagja, de nem jelenti azt, hogy egy nap, vagy akár egy óra múlva is még az lesz. Csakis a kilépés pillanatáig lesz ő tag, egy szekundummal sem tovább. Komoly, ugye? Ugye milyen tipikusan gyurcsányos? Gyurcsány az aláírásával hitelesít egy vállalást, majd hozzáfűzi, hogy szart se ér az aláírása, nem ér a neve, ne tessék ezt komolyan venni, a vállalása csak egy, de tényleg csak egy pillanatig érvényes, méghozzá az aláírás pillanatáig. Nem tovább.

Mindezt persze annak tükrében értékeljük, hogy ez az ember még egyszer tényező, konkrétan kormányfő akar lenni ebben az országban! Egy olyan ember, aki a saját aláírását se veszi komolyan. Akkor hát, hogy vegyük mi, választók, komolyan őt?!

Ráadásul ezt a csatolmányt már nem a saját nevében, egyes szám első személyben, hanem többes szám első személyben fogalmazta meg, tehát valakik nevében, egy csoport nevében nyilatkozott arról, hogy aláírásuk komolytalan, semmit sem ér. Komoly csapat. S ez a szupercsapat lenne a baloldal, sőt mi több, a demokrácia reménysége! Ha valóban ők a remény, akkor jaj annak a demokráciának!