Gyurcsány Ferenc, úgy is, mint volt kormányfő, ellenzéki képviselő és bukott politikus, fenyeget. Nyíltan, félreérthetetlenül, az utcáról fenyegeti a különféle köztisztviselőket, nagyköveteket, ügyészeket és a közmédiumokban dolgozó újságírókat.
„Tudnia kell azoknak az ügyészeknek, akik nem a dolgukat teszik, hanem pártmegbízatást teljesítenek, hogy ebben nem lesz bocsánat. Tudniuk kell azoknak az újságíróknak, akiknek a köztelevízióban, a közmédiában kellene szolgálniuk, hitelesen tájékoztatni az országot, és nem ezt teszik, hanem pártmegbízatást teljesítenek, hogy nekik nem fogunk megbocsátani. Tudnia kell azoknak a nagyköveteknek, akik nem a Magyar Köztársaságot képviselik a világban, hanem a Fidesz pártutasításai alapján próbálják meg Magyarország egyik felét, azt a felét, amit mi képviselünk, lehetetlen helyzetbe hozni és rosszhírünket kelteni a világban, nem lesz bocsánat.”
S mindez a nyíltszíni, nyers fenyegetés egy jellegzetesen Gyurcsányi, tehát szokásosan hagymázas, végtelenül giccses, pátosztól csöpögő, émelyítőn édes-mázas, „szeressük egymást gyerekek” hangulatú, teátrális külsőségek között előadott szövegbe ágyazva található.
A Mandiner blogon olvasható hozzászólások között találkoztam olyan, Gyurcsány fentebbi fenyegetőzését védő, azt kimagyarázni igyekvő érveléssel, miszerint a bukott kormányfő nem úgy általában fenyegette meg a nagyköveteket, az ügyészeket és a közmédia dolgozóit, hanem csak azoknak ígért el/leszámolást, akik a Fidesz utasításait hajtják végre. Meggyőződésem, nem lehet annyira naivnak lenni, hogy ezt valaki komolyan gondolja. Gyurcsány esetében semmiképp sem lehet erre a rém ostoba védekezésre magyarázat a naivitás, ez nem az, ez már vakbuzgóság. Miért nem? Azért, mert amikor Gyurcsány pártutasítást végrehajtó ügyészekről, újságírókról és nagykövetekről beszél, s ezeket fenyegeti, akkor olyan tisztségviselőkről beszél, akik nem az ő tetszése szerint dolgoznak. Tehát nem valamifajta objektív mérce szerint mér Gyurcsány, és a bigott hívei sem, hanem szubjektív, pártpolitikai mérce szerint méri ezeket az embereket. Eszerint ha ezek a tisztviselők mindenben törvényesen, alkotmányosan járnak is el, de sajnos mégsem Gyurcsány tetszése szerint, máris pártutasításokat végrehajtó apparatcsikoknak minősülnek, akiket a "rendszerváltás" után meg kell büntetni. No, ez Gyurcsány szövegének üzenete, lényege, minden más mesebeszéd.
Innen nézve pedig Gyurcsány nem mást tesz, mint államhoz lojális köztisztviselőket fenyeget. Az ügyészeket például azzal fenyegeti, hogy ha őt bármivel meggyanúsítják (ahogy azt már meg is tették), akkor, esetleges újbóli hatalomra kerülése után, leszámol velük, nem lesz bocsánat számukra. A nagyköveteket pedig azzal, hogy ha védik az államot, a kormányt, s nem a baloldal kottájából fújják a „jaj-jaj, itt diktatúra épül” kezdetű slágert, akkor bizony egy balos hatalomátvétel után nekik sem lesz bocsánat. S ugyanezzel fenyegeti a közszolgálati médiumok dolgozóit is. Kirúgással, leszámolással. Gyurcsány azt üzeni ezeknek az embereknek, hogy nem az államhoz kell lojálisnak, nem az alkotmányhoz kell hűnek lenniük, ha egy esetleges kormányváltás után is meg akarják tartani állásukat, hanem őhozzá. Abszurd, s nem csak az új, az általa démonizált alkotmánnyal, de a régi, '89-es alaptörvényünkkel is összeegyeztethetetlen, szélsőséges felfogás Gyurcsányé. Miközben ő maga a ’89-es, „demokratikus” alkotmány védelmezőjeként tetszeleg, s ezt igyekszik szembeállítani az új, 2011-es „diktatórikus” alkotmánnyal. Nevetséges, hiszen fent idézet mondatai, s az abból levezethető felfogása az, amely teljes mértékben összeférhetetlen az általa mostanában feltűnően tisztelt, és védelmébe vett régi alkotmánnyal (is).
Ám nem új keletű! Gyurcsány már 2003-ban, sportminiszter korában árnyékállam építésével vádolta a Fideszt, azzal gyanúsította meg az ellenzéki pártot, hogy köztisztviselőkkel összejátszva igyekszik megbuktatni a kormányt, a köztársaságot. 2009-es, kongresszusi lemondó beszédében pedig már egyes bírókat is a Fidesszel való összejátszással vádolt. A rendszerváltoztatás óta nem volt példa arra, hogy egy kormányfő, vagy ellenzéki politikus ilyen nyíltan, mindenféle alap, és főleg bizonyíték nélkül megtámadja, mi több, megzsarolja az igazságszolgáltatást. Gyurcsány megtette. (A nemzetközi sajtóvisszhang ez esetben, ki tudja miért, talán napkitörés okozta kommunikációs zavarok tehetők érte felelőssé, elmaradt.) Igen, Gyurcsány már nyolc évvel ezelőtt is ilyesféle eszement összeesküvés-elméleteket fabrikált. S lám, 2011-ben, csúfos bukása után, ő maga hirdeti meg az árnyékparlamentet, a részországgyűléseket, s fog bele egy alternatív, ha tetszik árnyékállam, egy árnyék köztársaság építésébe, melynek természetesen ő maga a vezetője, sőt, Vezére, és aki nem csatlakozik ehhez, az Fideszes bérenc, aki semmi jóra, de bocsánatra semmiképp sem számíthat, ha itt újra Gyurcsány lesz az atyaúristen. Eme eszement Gyurcsányi tákolmány egyetlen mozgatója pedig a frusztráció, kovásza pediglen az Orbánnal szembeni határtalan gyűlölet. S ez az idővel, mely csak nem akar gyógyulást hoznia a magyar baloldal bajaira, fokozódni fog.
Gyurcsány most, hogy ellenzékbe szorult, annak is a bal szélére, azt próbálja megvalósítani, amivel 2003 óta a jobboldalt, a gyűlölt Orbánt és pártját gyanúsítja: egy alternatív valóság, egy másik Magyarország felépítésével kísérletezik, melyben ő az úr. Hogy sikerül e neki ez a kísérlet, vagy felrobban a kotyvalékával együtt, majd meglátjuk.
Azt viszont jól véssük az eszünkbe: nincs bocsánat!
Forrás:
http://charta.info.hu/esemenyek/2011/gyurcsany-ferenc-beszede
