Vagyis, ahol kételkednek, ott szabadság van. S ez a mottója a Democrat.blog-nak. Ám a blog gazdái semmibe veszik saját, jól csengő latin mottójukat is, ha nekik nem tetsző véleménnyel találkoznak. Márpedig ma délután találkoztak egy ilyennel, s kétely nélkül cenzúrázták, a vélemény megfogalmazóját pedig kitiltották facebook profiljukról. Azért onnan, mert a blogon nem, csak a facbook-os felületükön lehet vitatkozni. Azaz azt nem, mert aki vitatkozna, esetleg kétkedve fogadja véleményüket, érveiket, azt kétely nélkül kitiltják, véleményét pedig eltüntetik. Ezt teszik, noha azt írják magukról a blogon, hogy a szabad gondolkodásért hozták létre azt, továbbá ” Ezzel (mármint azzal, hogy az írásaikat a blogon nem, csak a facebook-on lehet kommentálni – megjegyzés tőlem) természetesen nem azt akarjuk közvetíteni, hogy nekünk nem fontos az olvasóink véleménye, vagy nem szeretjük a bírálatokat és kritikákat, csupán nem akarjuk, hogy sok más bloghoz hasonlóan itt is erről szóljon minden.” (http://democrat.blog.hu/2013/01/29/a_fidesz_het_fobune) A kis álszentek! Akkor miért törölték a megjegyzésemet és miért tiltottak ki a profiljukról? Azért annyira mégsem szeretik a bírálatot, annyira azért nem fontos az olvasó véleménye, főleg, ha az markánsan elüt a szerkesztőkétől.
Most lebuktattam magam, én voltam ma délután a Democrat.blog vita-, és kritikaszerető szerkesztői cenzúrájának áldozata.
A tegnap koradélután, A nácizmus sokkal mélyebben van jelen társadalmunkban, mint gondolnánk címmel tettek közzé egy bejegyzést, s én ma délután ehhez szóltam hozzá, kifogásolva, hogy a kormány által a német megszállásra emlékeztető emlékművet a nácizmus dicsőítésének tartják. (http://democrat.blog.hu/2014/01/05/a_nacizmus_sokkal_melyebben_van_jelen_tarsadalmunkban_mint_hinnenk)
Íme:
Ennyi baromságot egy rakáson!! Nem tudom eldönteni, hogy a szöveg írójának szövegértési problémái vannak-e, vagy rosszhiszeműen magyarázza félre ezt az emlékműállítást? Mivel erőt vettem magamon, én most jóhiszemű leszek, ezért azt tételezem fel, hogy előbbi problémával állok szemben, vagyis a szerzőnek szövegértelmezési gondjai vannak. Ezért, hogy erre rávilágítsak, és szembesítsem következtetése képtelenségével, megkérdezem tőle, vajon a holokausztnak szerte a világon felállított emlékművek is náci indíttatású mementók volnának-e? Tehát a Berlin szívében, az USA nagykövetsége mellett, egy köpésre a Brandenburgi Kaputól található holokauszt emlékmű náci építmény-e?
A szerzőtől nem kaptam választ, helyette egy másik hozzászóló válaszolt. Olyasmiket, hogy nem a szerzőnek, hanem nekem vannak szövegértelmezési problémáim, hisz az egész ország úgy értelmezi a kormány emlékmű állítási szándékát, ahogy az írás szerzője, nem is lehet azt másképp értelmezni. Egyébként pedig Magyarország volt Hitler leghűségesebb követője. Meg még egy-két hasonlóan ostoba állítás, melyekre már nem emlékszem, és idézni sem tudom szó szerint, ugyanis nem mentettem el, a cenzúra és kitiltás következtében pedig már nem csak hozzászólni nem tudok, de a hozzászólásokat megtekinteni sem. Éljen a cenzúra! Éljen a Democrat.blog kritika-, és vitaszerető csapata! Éljen!
Ám ekkor még aludtak a szabadgondolkodás nem épp éber őrei, tehát módomban állt válaszolni:
Először is, ne beszélj az ország nevében! Oké?! Én például nem úgy értelmezem, mint te, vagy a fenti szöveg szerzője. Tehát nem vagyok az ország része? Ezt akarod állítani a magad esetlen módján? Vagy ezt sem megfelelően értelmezem? Akkor mi a te, következésképp, sőt, szükségszerűen helyes értelmezésed? Áruld már el, kérlek!
Minden porcikám tiltakozik ellene, de egy gondolatkísérlet erejéig elfogadom az ostoba állításod, hogy a kormány a német megszállásnak kíván emléket állítani. Ésszerű-e akkor „német megszállásról” beszélni? Ha valaki a német megszállást pozitív eseménynek tartja és ennek ilyen értelemben kíván emléket állítani, akkor miért nevezi az emlékművet a „német megszállás” emlékművének? A megszállás szón van a hangsúly. (Egyébként a hivatalos magyarázatban a „német megszállásra emlékeztető” formula szerepel.)
Vagyis józan ésszel nem lehet azt a következtetést levonni, hogy itt a német megszállást dicsőítő emlékmű készül, ahogy a világszerte fellelhető holokauszt emlékművek sem a népirtást dicsőítik, hanem emlékeztetetnek rá, s nincs olyan épeszű ember, aki egy ilyen emlékmű láttán arra gondolna, hogy az a nácik tetteit dicsőítené. Igaz? Igaz.
Majd még odaböktem neki, hogy ha valóban Magyarország volt Hitler leghűebb követője, akkor vajon ’44 tavaszán miért kellett megszállni ezt a hűséges csatlóst? Továbbá ajánlottam a szíves figyelmében a témával foglalkozó szakirodalmat, nevesítve pedig Ungváry Krisztián könyveit. A blog szerzőjének pedig azt írtam, hogy ha már lájkolni bírja a velem vitázó fél hozzászólását, bírjon már válaszolni a neki feltett kérdéseimre is. Ezután lenyomtam az entert, de ez a felhívásom már nem jelenhetett meg, helyette azt olvashattam a képernyőmön, hogy persona non grata lettem ezen a profilon. Vagyis a szabad gondolkodás jegyében a gondolataimat törölték, engem pedig kirúgtak.
Kételynek, vitának helye nincs. Ubi dubium, ibi libertas? Igen. A Democrat.blog-on viszont se kétely, se szabadság, se szabad gondolat. Csak kis zsebdiktátorok vannak, akik skrupulusok nélkül cenzúrázzák a nekik nem tetsző véleményt, az ilyen véleményt megfogalmazót pedig kitiltják szabad, demokratikus közösségükből. Vitának, fellebbezésnek helye úgyszintén nincs.
