Ebben a témakörben, netán tudományágban, tehát a közéleti populációgenetikában, a legújabb figyelemfelkeltő eredményt Kertész Ákos író érte el a minap. (Ezt megelőzően Orbán Viktornak sikerült hasonló eredményt felmutatnia, igaz, az ő eredményét jóval zajosabb fogadtatás kísérte. Őelőtte pedig Konrád György genetikázott, ám az ő hivatkozásainak száma is mélyen alulmúlja Orbánét.)
A hosszú évek kutatómunkájával elért végeredmény, melyet a tudós szerző az Amerikai Népszava című, nemzetközileg elismert, tekintélyes, közéleti populációgenetikai szaklapban tett közzé, ez:
A magyar genetikusan alattvaló.
Persze nem teljesen eredeti Doktor Kertész közéleti populációgenetikai eredménye, hisz ő maga is inkább korábbi, nagy elődökre hivatkozik, például József Attilára, kicsinyhitűsége mögéjük kényszeríti, az ő árnyékukban dolgozik, s publikálja felismeréseit. Tehát azt, hogy a magyar genetikusan alattvaló.
Nos, vizsgáljuk meg ezt egy kicsit alaposabban! Hisz más, szintén „nagy” elődök rémlenek fel e gondolat megett. Kertész Ákos író, közéleti populációgenetikus állítása az, hogy a magyar nép genetikailag, vagyis öröklötten alattvaló népség, mely szolgain követ mindenféle hatalmat, nagyságot, diktátort. Apáról fiúra száll tehát a magyar alárendeltsége, azaz untermenschi mivolta, ha esetleg így jobban érthető, miről is szól Doktor Kertész. Igen, Doktor Kertész lényegében untermenschnek nevezi a magyart, mely nép genetikusan alattvaló, s alábbvaló más, például a német népnél.
Basszus, hát nem ez volt Hitler és a többi náci ideológiája is, hát nem erre az übermensch-untermensch dichotómiára épült a náci rendszer?!?! De, igen, erre, s most Kertész Ákos, közéleti populációgenetikával foglalkozó író is ebben a rendszerben gondolkodik, s talán ebben is él. Pfuj!
Ám nem kell több évtizedig visszanyúlnunk a múltba párhuzamokért, a jelen is felkínálja a maga hasonlóságait, mi több, azonosságait! Kertész Ákos kijelentése, miszerint a magyar genetikusan alattvaló, egy tőről fakad a Jobbik és kapcsolt részei cigánybűnözés című propagandájával. S ez a döbbenetes! Egy ember, aki magát baloldalinak nevezi, aki ágál a szélsőjobboldal, meg a vele „kokettáló” jobboldal ellen, az lényegében szélsőjobboldali módon gondolkodik, és nyilvánul meg, vagyis egy egész népcsoportot minősít, ráadásul genetikai alapon. Úgy nevezi alattvalónak Kertész a magyarokat, ahogy Vona bűnözőknek a cigányokat. Kertész úgy választja le a magyarságot a többi „rendes”, bűnbánó népről, ahogy Vona a rendes magyarokról a naplopó cigányokat. Nincs különbség kettejük érvelése, gondolkodása között. Mindkettő bornírt, aljas és elfogadhatatlan. A különbség, ami van, mert mégiscsak van, az az, hogy Vonát a hazai és a nemzetközi sajtó pellengérre, Kertészt pedig piedesztálra állítja. Ez viszont óriásai, s egyben méltánytalan különbségtétel. S ez nem az egyik, vagy a másik „gondolkodót” ért sérelem, ez az igazságot, a hiteles tájékoztatást ért súlyos sérelem.
Kertész a továbbiakban a szélsőjobb legócskább, a kollektív bűnösség elvét követő, általánosító „érveit” visszhangozza, s ha a szövegében a „magyar” szót a „cigányra” cserélném ki, akkor egy hamisítatlan Jobbikos, vagy még egy annál is durvább szélsőjobbos szervezet közleményét kapnánk.
Ennek a szélsőséges általánosításnak a csúcsa pedig az, amikor a magyar népet lényegében gyilkosnak nevezi. Most képzeljük el, mi történne, ha mindazt, amit Kertész Ákos a magyarról írt, a németről írná, tehát azt írná, hogy a német nép gyilkos!
Íme!
A cigány (…) mindent másra hárít, mindig másra mutogat, boldogan dagonyázik (…) röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.
Nos, miképp hangzik Kertész szövege így? Úgy, hogy a magyar helyére a cigány került. Ugye, pont úgy, mint egy véresszájú szélsőjobbos közlemény.
S Kertész Ákos vagy azért hallgat, mert nem érti, vagy azért, mert nagyon is érti, s talán szégyelli is. Pedig most igazán szólnia, vagy írnia kéne, nem pedig hagyni, hogy az Amerikai Népszava szerkesztősége magyarázza meg, mit is írt ő valójában. Kertész viszont gyáva mód lapít és hagyja, hogy megmagyarázzák, sőt, félremagyarázzák a szövegét. Nincs egy szava se ellene. S miért nincs egy szava sem a magyar sajtónak, a véleményformáló értelmiségnek? Miért hallgatnak azok, akik máskor hangosak? Miért hallgat a máskor oly aktív Demokratikus Charta? Hol olvashatom tiltakozó levelüket? Miért ez a sűrű csend? Miért hagyja az úgynevezett balos értelmiség, hogy Kertész szövege a szélsőjobb martaléka legyen, hogy a zsidók nyilvánvaló nemzet-, és magyarellenes megnyilvánulásaként tálalja a közönségének? Hallgatás beleegyezés? Egyetértenek Kertész Ákos megállapításával: a magyar genetikusan alattvaló? Ha nem, ha ők is látják benne az ordasságot, érzik az állítás bornírtságát, leegyszerűsítését és előítéletességét, akkor miért kussolnak? Miért félnek szólni? Miért nem mernek rászólni Kertészre? Sok a kérdés. Válasz lesz-e?
Kertész Ákos pedig annyit bírt csak mondani az írása vetette hullámokról, hogy ő az Amerikai Népszavának írt, s ezt itthon nem kérhetik rajta számon. Dehogynem! Egyébként is, miféle eszement felfogás, érvelés ez?!
Van az írásban egy diszkrét párhuzam az állatok és a magyarok között, mely persze nem erkölcsi ítélet, pusztán ténymegállapítás. Mármint hogy a magyarok állatmód élnek, ez Kertész ténymegállapítása. Az enyém meg az, hogy Kertész Ákos írása náci ideológián alapszik. Szóval van mit számon kérni író urunkon, s neki kutya kötelessége számot adni. Főleg úgy, hogy azon nyavalyog, hogy ha ő megjelenik, nem történik semmi. Most történik. Ha ez volt a célja ezzel a szélsőséges hangvételű, gyűlölettől csöpögő írásával, hát elérte.
„Ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős, mert a magyar nép az (a német néppel ellentétben), amelyik se be nem vallotta, meg nem gyónta a bűneit, se töredelmes bűnbánatot nem tanúsított, se meg nem fogadta, hogy soha többé, se bűnbocsánatért nem esdekelt.
Így aztán nem is kapott soha föloldozást!”
Még egyszer: ma már a második világháború borzalmaiért, a Holocaustért egyedül a magyar a felelős. Szóval egyedül a magyar. Senki más. Csak a magyar a felelős, csak a magyar a bűnös. Egyedül a magyar a bűnös. Senki más, csak a magyar nép felel isten és ember előtt a világháború borzalmaiért, a népirtásért, senki más, csak mi, magyarok. Hitler nem volt, se Himmler, se Goebbels, se Göring, se Eichmann, se Antonescu, se Tiso, se Pétain, csak Horthy, Szálasi, meg a nagyobb és kisebb nyilasok, és a tízmillió kisnyilas. Ugye?
Ja, és a németek, úgy mint nemzet, nép, mikor, hol és miképp esdekeltek? S a többi kollaboráns, csatlós nép? Csak, hogy lássuk a jó példát! S ki adhatja a feloldozást, ki van erre felhatalmazva, és ki által?
Senki ne várja el, nem is várhatja el, hogy én felelősséget érezzek a második világháború borzalmaiért, hogy bármiféle bűntudatot is felkeltsek magamban ezek miatt a borzalmak miatt! Nem az a szembenézés, ha én Szálasi miatt szégyenkezem, személyesen én, mint magyar állampolgár, vagy ha jobban tetszik, mint magyar ember. Szégyenletes fejezete ez a magyar történelemnek, de ettől én még nem szégyenkezem, nincs miért személyesen szégyenkeznem, nem is fogok, mert nincs közöm hozzá. Az nem lehet alapja a bűntudatnak, hogy Szálasi magyar volt, s én is magyar vagyok, mert ha ettől én osztoznék az ő bűnében, akkor megette a fene a szabadságunkat, akkor a nácik ideológiája tovább él, akkor nekik van igazuk.
S meggyőződésem, hogy a velem egykorú németek sem szégyenkeznek Hitler miatt. Nyilván borzalmasnak vélik, amit tett, de ők, személyesen ezért nem éreznek felelősséget, nem esdekelnek bűnbocsánatért valamiféle felsőbb hatalomhoz. S jól teszik, ha nem teszik. S jól tesszük, ha nem hagyjuk, hogy bárki bűntudatot szuggeráljon belénk. Nincs ugyanis bűnünk.
S akkor a végén néhány szó arról, miképp védi, magyarázza az Amerikai Népszava szerkesztősége Kertész Ákos védhetetlen szövegét, mely még Kertész állításainál is gyomorforgatóbb.
„Az Amerikai Népszava a “genetikai” kifejezést nem faji, hanem nemzeti sajátságként értelmezi Kertész Ákos lapunknak írott nyílt levelében, egy irodalmi fordulatnak tekinti, az írói szabadság körébe tartozónak tartja, és a szó jelentését ebben a szövegkörnyezetben úgy határozza meg, hogy alapvetően. A kifejezést félremagyarázhatósága miatt nem tartja szerencsésnek, bár az írói szabadság részének tekinti, és elutasítja a szöveg szándékosan uszító, antiszemita és szélsőjobboldali tartalmú interpretációját. Ez az írás – szemben Csurka István egykori MDF-alelnök elhíresült dolgozatával – valóban Kertész Ákos írói munkásságának része.”
Azt, hogy az Amerikai Népszava minek tekinti a „genetikusan” kifejezést, én leszarom, mégpedig azért, mert a mondat, s az egész írás jelentésén, üzenetén jottányit sem változtat az, hogy a magyart „genetikusan”, vagy „alapvetően” alattvalónak írja le Kertész, bár kétségtelen, hogy a genetikázásnak van némi ódon, poshadt bukéja, mely így utólag az amcsi népszavások orrát is facsargatja. A szerkesztőség ócska, nagyon átlátszó magyarázkodása élesen megvilágítja, hogy valójában mit is jelent Kertész „genetikusan” kifejezése, s hogy ez menyire kínos az írást közlő csapatnak, mert ha egyértelmű, és világos volna, minek magyarázni.
Mulatságos (vagy inkább borzasztó?), ahogy a szerkesztőség a nemzet és faj fogalmával zsonglőrködik. Az viszont valóban botrányos, hogy faji sajátságokat emleget. Tök mindegy, hogy Kertész faji, vagy nemzeti sajátságként értelmezi a magyarok „genetikus” alattvalóságát, azaz untermenschi mivoltukat/mivoltunkat, mert a lényegen ez sem változtat semmit. Ráadásul a fajozás teljesen értelmetlen. A szöveg jelentése, üzenete nem csorbul, nem változik, nem lesz szalonképesebb, ugyanolyan baromság faji, mint nemzeti sajátosságként beszélni a magyar nép alattvalóságáról. De a szerkesztőség küzd, küzd a mundér becsületéért, rendületlenül mossák a szennyest, még ha hülyét is kell csinálniuk magukból. S lám, ez kemény csapat, ezt is vállalják! Lelkük rajta.
Az viszont már kifejezetten idegesítő, amiképp Kertész szövegét az „írói szabadság” oltalmába utalják, s mint ilyen bírálhatatlan, a saját interpretációjuktól eltérőeket pedig antiszemita uszításnak minősítik. Ám ez már a kétségbeesés legbiztosabb jele. Ahogy az is, ahogy a szerkesztőség a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva utasítja vissza Kertész közéleti populációgenetikai okfejtésének bírálatát.
„A mi értelmezésünk szerint Kertész Ákos szavaiból a a mély hazaszeret, a magyarság volt és bekövetkező sorstragédiáiért érzett fájdalom és felelősség fejeződik ki.”
Akkor ezt a szerkesztőség, jobb esetben elnézte, nem is kicsit, rosszabb esetben hazudik. Kertész Ákos ugyanis ellenkezőleg nyilatkozik, egész pontosan ekképp:
„Már az se nagyon érdekel, milyen a magyar. Egy ideig kerestem a mentségeket, de föladtam: nincs mentség. »Ezért a népért úgyis mindegy. Ebsorsot akar, hát akarja!«
Ami engem még érdekel, az a baloldal. (…) Amúgy persze létérdeke volna, hogy odafigyeljen, de addig ez a banda nem bír fölemelkedni, ezek is magyarok. Percemberkék. A jelenben élnek, akár az állatok.”
Ha ez a mély hazaszeretet, nem szeretném tudni, milyen a mély hazagyűlölet! Ám engem az sem érdekel, hogy Kertész szereti, vagy sem, mélyen, vagy sekélyesen, magánügye, de a genetikázást jó volna befejezni már!
„A cikkre adott negatív reakciók többsége gyűlölködő, antiszemita, rasszista és suttyó.”
Ez lehet, nem ismerem a reakciókat, de hogy Kertész levele gyűlölködő, bornírt és suttyó, az bizonyos. Ahogy az őt és írását mentegető szerkesztőségi közlemény is az.
S még el nem felejtem! Ezentúl ne tessék reklamálni, ha bárki kirekeszti Kertészt a nemzetből, mert bizony ezzel a nyílt levelével maga Kertész Ákos rekesztette ki magát a magyar nemzetből. Tudatosan, mi több, öntudatosan, vállaltan. Nem a szélsőjobb, hanem ő saját magát. Most viszont vállalja is a felelősséget a szavaiért, ne hallgasson, ne engedje, hogy mások magyarázzák meg, mit írt ő, legyen bátor, vállalja a következményeket, felelős íróként, erkölcsi mérceként! Kertész Ákos felelőtlen bajkeverőként viselkedik, aki nem hajlandó viselni szavaiért a felelősséget. Nem értelmiségiként, hanem suttyó politikusként viseli magát.
http://nepszava.com/2011/08/velemeny/kertesz-akos-nyilt-levele-az-amerikai-nepszavahoz.html
http://nepszava.com/2011/09/magyarorszag/az-amerikai-nepszava-kozlemenye.html
