A miniszterelnök szerint az államfő személye sérthetetlen, s miután az államfőt az a szégyen érte, hogy a SOTE szenátusa megfosztotta őt a doktori címétől, magának Schmitt Pálnak kell döntenie, lemond, vagy sem. Orbán az alkotmányra hivatkozik, melynek 12. cikke (1) pontja kimondja: a köztársasági elnök személye sérthetetlen.
Sérülne-e az államfő személye, ha Orbán rábeszélné őt az egyetlen vállalható, tisztességes lépésre, vagyis a lelépésre? Persze, hogy nem. Sőt! Főleg úgy, hogy a köztársasági elnök személye már rég, egészen pontosan a plágium vád megfogalmazása óta súlyosan sérült, az egyetem vizsgálóbizottságának jelentése, a doktori tanács és végül az egyetem szenátusának döntése után pedig Schmitt Pál személye már nem pusztán sérült, hanem halott, erkölcsileg és politikailag is. Az államfő mindezek után már csak jogilag ép, s ahhoz, hogy az alkotmány által reá ruházott jelképes és konkrét feladatoknak meg tudjon felelni, például megtestesíti a nemzet egységét, őrködik az államszervezet demokratikus működése felett, erkölcsileg és politikailag is sérthetetlennek kellene lennie. Schmitt Pál ma már a legalapvetőbb feltételeknek sem felel meg ahhoz, hogy államfő lehessen, s lehet, hogy jogilag nem lehet ebbe belekötni, de egy csaló, szellemi tulajdont lopó ember nem lehet Magyarország elsőszámú közjogi méltósági, fő reprezentánsa. Egyszerűen nem engedheti meg magának a kormány, az Országgyűlés, az állam, az ország, hogy egy csaló képviselje Magyarországot. Nem lehet sem a kormány, sem az Országgyűlés, sem az ország olyan igénytelen, hogy megtűrjön egy csalót ilyen poszton! Ha Schmitt mégsem az egyetlen tisztességes döntést hozza meg, tehát nem mond le, s ezt nem kényszeríti ki tőle senki, ha ő maga már képtelen felfogni, belátni, miért kell eltakarodnia hivatalából, akkor a csalás már nem csupán az államfő, Schmitt Pál szégyene, hanem az egész ország, Magyarországa szégyene, igénytelenségének bizonyítéka lesz. Magam pedig semmiképpen sem akarok Schmitt Pál szégyenében osztozni. Ez az ő szégyene, neki kell viselnie érte a felelősséget is, nem terhelhet ezzel a felelősséggel egy egész országot! Schmittnek mennie kell, nagyon gyorsan. Minél tovább marad, annál több kárt okoz az országnak, s persze magának is, de ez már magánügy.
Orbán azon magyarázatát, miszerint az ország érdekében az alkotmány szellemében kell eljárni, erősen álszentnek és képmutatónak érzem, mivel az alkotmány szelleme az eddigiekben nemigen érdekelte őt, napi érdeke szerint módosította a 2/3-os parlamenti többség, tehát most erre hivatkozni nem ér. Az ország eminens érdeke pedig az, hogy a csalással szerzett doktori címétől, s ezzel méltóságától és becsületétől is megfosztott államfő helyére az Országgyűlés egy minden szempontból kifogástalan, tisztességes köztársasági elnököt válasszon. Mert ha nem, akkor Schmitt becstelensége rajtunk is. Ezt pedig egyetlen igényes országgyűlési képviselő, állampolgár sem tűrheti el. Nem, nem, soha!
Azért sem ér Orbán magyarázata, mivel Schmitt Pál lényegében nem szuverén államfő, ő csakis a kormányfő vele szemben támasztott elvárásainak igyekszik megfelelni, s ha a miniszterelnök azt várja el tőle, hogy mondjon le, akkor, meggyőződésem, Schmitt gondolkodás nélkül lemondana, tehát a döntést, Orbán állításával szemben, nem Schmitt Pál hozhatja meg, hanem Orbán. Rajta múlik, hogy megmenthető-e Magyarország méltósága. Márpedig Schmitt csalási ügye becsületbeli ügy, elsősorban Magyarország becsületbeli ügye, de becsületbeli ügye ez Orbánnak is, és a magyar jobboldalnak. S ennek a becsületbeli ügynek egyetlen egy becsületes megoldása van: új államfőválasztás.
Nem alaptalanul gondolom azt, ha egy, a korábbi balos többségű parlament által választott államfőről derült volna ki, hogy lopta doktoriját, akkor a 2/3-os jobbos többség már az alkotmányt is rég megváltoztatta volna, hogy helyére új köztársasági elnököt választhasson.
Tehát, ha Schmitt megmakacsolná magát, szégyen ide-szégyen oda, még ha hivatali ideje hátralevő részében bujkálnia is kell a nyilvánosság elől, és mindezek után sem volna hajlandó lemondani, akkor át lehet úgy írni az alkotmányt, hogy ne az államfő belátásán múljék, marad, vagy megy.
De nem fogja megmakacsolni magát. Azért sem, mert bármit is mond Orbán, nyilván már megkérte az államfőt, hogy mondjon le. A címfosztás után már Orbánnak is ciki lenne Schmitt államfősége, főképp azért, mert egy személyben ő döntött Schmitt államfőjelöltségéről, így Schmitt szégyene Orbán szégyene is. Amíg Schmitt szervilizmusa motorja lehetett a kormány működésének, addig plágiumbotránya, s annak következményei már ballasztja, s ez csak a kisebbik baj, mert nem csak a kormány, de az egész ország nyakán nyűg, teher Schmitt személye, melytől minél előbb jobb szabadulni. Úgyhogy Orbán engedni fog a nyomásnak, nem is tehet mást, elengedi Schmitt Pál kezét, s remélhetőleg Schmitt helyébe egy sokkal-sokkal jobb embert választanak államfőnek. Orbán most javíthat, ahogy a német kancellár, Angela Merkel. Ma kiderül, képes-e a belátásra, a javításra, avagy sem.
