„Árnyékparlamentet!
Az alkotmányozás bojkottja nem azt jelenti, hogy mi nem dolgozunk. A baloldalnak, az ellenzéknek párhuzamos rendezvényt kell tartania, félig nyitott, félig zárt, szakmai, politikai konzultációt arról, hogy mi történjen az országgal. Mi legyen az oktatással, az adórendszerrel, az állam kulturális szerepével és folytathatnám. Amíg a Fidesz önmagával és a Jobbikkal vitatkozik arról, hogy hova is kerüljön a Szent Korona tan az alkotmányban, addig mi vitassuk meg, hogy miként lesz ebből egy jobb ország. Civilekkel, szakértőkkel, politikusokkal, mintegy árnyékparlamentet alkotva.”
„A Fidesz árnyékállamot épít, amely kísérlet a demokratikus köztársaság hatalmi szerkezetének gyengítésére, ezzel szemben minden politikai és jogi eszközzel fel kell lépni.”
Egy közös van e két idézetben: Gyurcsány Ferenc. Tőle származik ugyanis mindkét citátum. Előbbit e hét kedden, utóbbit pedig még sportminiszter korában, bő hét esztendeje mondotta. Vajon melyik lehet a valódi Gyurcsány, a miniszter, aki az árnyékállam építését a demokratikus köztársaság gyengítéseként értékeli, s ez ellen akár jogi eszközök bevetését is kilátásba helyezi, vagy a néptribun, az ellenzékbe szorult, bukott, demagóg politikus, aki árnyékparlamentet akar?
Gyurcsányt saját, immár hét éves szavai vádolják a demokratikus köztársaság gyengítésével. Gyurcsányt hét évvel ezelőtti önmaga vádolja antidemokratikus politizálással, a köztársaság rombolásával. S bizony, a 2003-as Gyurcsánnyal egyet kell értenem: aki árnyékállamot épít, aki árnyékparlamentet szervez, az a köztársaság építményét rongálja, az nem demokrata. S lám, a 2011-es Gyurcsány immár nyíltan árnyékállam, pontosabban árnyékparlament szervezésébe fogott, vagyis a demokratikus köztársaságot rombolja! Végkövetkeztetés: Gyurcsány nem demokrata.
Nem szeretném túlértékelni a tényt, ámde, kérem szépen, mégiscsak arról van itt szó, hogy Gyurcsány, úgy is mint bukott kormányfő, és úgy is mint az alkotmányra felesküdött országgyűlési képviselő, a szuverén nép, a választópolgárok által megválasztott, törvényes és legitim Országgyűléssel szemben egy minden bizonnyal alkotmányellenes, és teljes mértékben illegitim, alternatív hatalmi ágat szeretne létrehozni, mely adórendszerről, oktatásról, kultúráról, és ki tudja még mi mindenről vitatkozna, netán még dönteni is, melyekről az alkotmány szerint csakis a nép által választott képviselőház dönthet. Ugyan milyen felhatalmazás alapján tenné ezt? Ez nonszensz, ilyen nincs, s nem is lehet! A nép választott, tavaly tavasszal megválasztotta a képviselőit, az új Országgyűlést, méghozzá meggyőző többséggel, s ezt a kisebbség, sőt, a kisebbség kisebbsége nem írhatja felül. Ezzel az alkotmányos helyzettel nem helyezkedhet szembe Gyurcsány, nem szervezhet alternatív „árnyékparlamentet” a törvényes és legitim Törvényhozással szemben, ez nyílt és durva alkotmánysértés, a képviselői eskü nyilvánvaló megsértése volna. Az úgynevezett „árnyékparlament” a hatályos magyar alkotmány áthágása volna, és teljesen idegen a húsz esztendős magyar parlamentarizmustól, és úgy általában a parlamentáris demokráciáktól. Ráadásul az a Gyurcsány hirdeti meg blogjában, nyíltan ezt az egyértelmű alkotmányellenes lépést, aki immár hónapok óta a ’89-es alkotmány védelmezőjeként küzd a még nem is létező, 2011-es, új alkotmány ellen. Ugye világos? Gyurcsány küzd a ’89-es alkotmányért, miközben éppen félreérthetetlenül ennek az alkotmánynak a megsértésére buzdít. Abszurd és tragikomikus. Ahogy Gyurcsány egész politikai pályafutása képtelenségek sorozata. Gyurcsány, az ifjú kommunista, aki egyik napról a másikra kapitalista lesz, és szűk évtizeden belül, politikai és családi kapcsolatait felhasználva, jobbára az állam kárára, nagytőkéssé válik. Gyurcsány, a szocialista politikus, aki liberális politikát visz. Gyurcsány, a baloldali, aki soviniszta, xenofób, nettó szélsőjobbos retorikát alkalmazva riogat 23 millió román beözönlésével. Gyurcsány, az európai demokrata, aki a titkosszolgálatokat politikai manipulációkra használja fel. Gyurcsány, a felelős államférfi, aki az alkotmányos törvényhozói hatalommal szemben egy törvényen kívüli, saját parlamentet szervez. Igen, Gyurcsány ún. „árnyékparlamentje” nem más lenne, mint Gyurcsány Ferenc saját játszóháza, privát parlamentje, melynek tagjait ő maga válogatná össze. Természetesen teljesen demokratikusan, és legitim módon. Mi az hogy, nagyon is!
Ha már a választók többsége, demokratikus választások útján megfosztotta Ferit a színpadától, s ő kiszorult a reflektorfényből, a Ház bal szélre, hát összetákol magának egy saját játékszínt, ahol, úgy, ahogy korábban, ő oszthatja ki a szerepeket, ő lehet a dramaturg, a rendező, és persze a főszereplő egy személyben.
Gyurcsány valójában nem Orbánnal felesel, nem Orbán ellen lázad, és lázít, annál inkább a választók akarata, döntése, végső soron a demokrácia ellen. Csak azért, mert már nem ő a dirigens. S a jelenlegi nemzetközi sajtóhisztériát meglovagolva próbálja meg a maga kis ócska forradalmát „megcsinálni”. Gyurcsány már csak, úgymond, külső segítségben reménykedhet, idehaza oly mértékben lenullázta magát, hogy már csak ehhez hasonló internacionalista hisztik, és Orbánék hülyeségei révén juthat levegőhöz, önerőből Gyurcsány politikailag már életképtelen.
Ahogy nem önerőből, saját képességei által, egyenlő feltételek között lett sikeres üzletember, pont úgy nem is tisztességes versenyben nyert politikai csatákat. Ám a politikában ez a tisztességtelen versenyelőny (lásd trükkök és hazugságok százai) megbosszulta magát, Gyurcsány megbukott. A bukásig viszont hosszú, kudarcokkal, kínlódással teli út vezetett. A sors a 2006-os győzelmi örömünnep minden pillanatát sokszorosan verte el Gyurcsányon a rá következő időkben.
Ni csak! Mindig ugyan oda térünk vissza. A szocik, korszakokon és generációs szakadékokon átívelően folyton olyasmivel vádolják ellenfeleiket, amelyeket maguk követnek el. Amikor például harcot hirdetnek a Fidesz „hazugsággyára” ellen, akkor éppen ők azok, akik hazudnak reggel, délben, meg este. Ha árnyékállam kreálásával vádolnak, akkor tuti, hogy ők építik, vagy fogják építeni az árnyékállamot. Ha árnyék-titkosszolgálat működtetésével vádaskodnak, akkor hót ziher, hogy ők használják illegális célokra a titkosszolgálatokat. Mondom, ebben semmi meglepő, vagy újszerű nincs, ez már több évtizedes tapasztalat a szocikról. Mindössze annyi a változás, hogy ez Gyurcsány politikai színrelépésével turbó fokozatban működik.
Mi legyen az oktatással, az adórendszerrel, az állam kulturális szerepével és folytathatnám. (…)
… mi vitassuk meg, hogy miként lesz ebből egy jobb ország. – írja Fecó.
Basszus, hát két ciklusotok, nyolc esztendőtök, azaz közel egy évtizednyi időtök volt Feri, hogy megvitassátok a haza nagy ügyeit és döntsetek, végül pedig alkossatok, a haza és a baloldal nagyobb dicsőségére! S ti, a modern, büszke baloldal mit tett ebben a szűk egy évtizedben? Feléltétek az ország jövőjét, a csőd közvetlen közelébe lavíroztátok az országot, büszkén és progresszíven. Te magad mondottad, a saját száddal, hogy másfél-két évig, Medgyessy megpuccsolásától a 2006-os dicstelen győzelmetekig csak úgy tettél, mintha kormányoznál, mintha felelős kormányfő lennél, valójában pedig reggel, délben, meg este hazudtál, és trükkök százait vetetted be, hogy a választók meg ne tudják, milyen állapotba juttatta ez a díszes és büszke baloldali társaság az országot, s hogy mire készülsz, hogy az államcsődöt elkerüljük! S miért is fenyegetett minket 2006-ban az államcsőd, bő két évvel a világgazdasági válság előtt? Azért Feri, s ezt is te mondottad, a saját száddal, mert elkúrtátok, nem is kicsit, hanem nagyon. Demagóg, populista politikátokkal elherdáltátok az ország javait, s a végén még volt bőr a képeteken, és ti sértődtetek meg az „ostoba” népre. Holott nem a nép buta, hanem ti voltatok, s vagytok mai is kapzsik, önzőek, képmutatóak és rém primitívek!
Feri, nyolcévnyi kormányzás után ti egy, a régiós versenytársaitól folyamatosan lemaradó, lecsúszó, IMF-gyámság alatt álló, hiteltelen, gyanús, bizalmatlansággal és korrupcióval fertőzött országot hagytatok magatok után. Ilyen hagyatékkal illő volna a szerénység, az alázat, a halkszavúság. Ne feledd Feri, hogy a fenevadat, mely ellen hős harcot vívsz, te magad szabadítottad ki! A szélsőjobb azon a trágyadombon tenyészik, erősödött fel, melyet te magad hordtál össze az ország közepére. Ezt sose felejtsd el! Te és a szélsőjobb összenőttetek. Egyikőtök sincs meg a másik nélkül. Te rájuk, ők rád hivatkozva politizálnak. S azt se felejtsd, míg élsz, hogy te voltál a kormányfő, a Magyar Köztársaságban az a személy, aki a rendőrségért és a titkosszolgálatokért a szakminiszterein keresztül a felelős, amikor cigányokat, köztük gyerekeket vadásztak le származásuk miatt! Ne feledd, Feri, hogy talán emberéleteket lehetett volna megmenti, ha Szilvásy haveroddal az NBH-t nem politikai machinációkra használjátok, hanem arra, amire az való!
Feri, ne lázadj, ötvenéves embernek ez már nem való, inkább nevetséges, mint hős leszel. Te nem lehetsz Dimitrov, legfeljebb a baloldal Budaházyja szerepére számíthatsz. Ugye nem ez álmaid szerepe?
Inkább gondolkodj! Csak meg ne ártson!
Hivatkozások:
http://kapcsolat.hu/blog/arnyekparlamentet
http://belfold.ma.hu/tart/rcikk/a/0/62588/1
