Viszolyogtató és otromba, ahogy Heller Ágnes származása mögé bújva, zsidó származását fegyverként használva támad bírálóira, és érvelés helyett rögvest antiszemitizmussal vádaskodik! Heller és társai maguk számára a kritika jogát fenntartják, ám ha őket éri bírálat, máris a származásukra hivatkozva antiszemitizmust, gyűlölethadjáratot, megsemmisítést emlegetnek. Gyomorforgató. Egészen elképesztő, miképp indokolja Heller Ágnes az antiszemita vádat! Azt állítja, abban a cikkben, melyben megtámadták őt és filozófus társait, csakis olyan emberek képeit tették közzé, akik zsidók, vagy annak vélnek. Heller szerint tehát egy emberről ránézésre meg lehet állapítani, hogy zsidó, avagy sem, tehát véleménye szerint vannak olyan biológia jegyek, hogy ne mondjam, rasszbélyegek, amelyek alapján a zsidót azonosítani lehet. Csak nem például a nagy, horgas orra tetszett gondolni a filozófus asszony?! Ácsi, hát nem épp a nácik gondolták ezt?
Az pedig már valóságos paranoia, ostoba összeesküvés-elméletgyártás, ahogy Heller Ágnes személyesen Orbánt vizionálja az őt és társait ért kritikák, támadások, az ő értelmezésében "gyűlölethadjárat" mögé. Állítása szerint őt Orbán azért üldözi, mert külföldön is rossz hírét kelti, és mert zsidó. Persze roppant súlyos állításait semmivel nem tudja megtámogatni, de neki ugye nem is kell, hisz világhírű magyar filozófus, minden szava szent, megkérdőjelezni blaszfémia, sőt mi több, nyílt antiszemitizmus.
Olyat már láttunk, hogy valakit a származása miatt támadtak, olyat viszont eddig még nem, hogy valaki a származásával támadjon, hogy a származását fegyverként használja fel. Heller Ágnes ezt teszi. S teheti, mert olybá tűnik, a nyugati sajtó, különösen a német, vevő erre a gusztustalanságra.
Egészen világos, hogy Heller támadva védekező, etnocentrikus alapállása egy tőről fakad a szélsőjobboldaliak szintén etnocentrikus felfogásával, csak míg előbbi támadó fegyverként, addig utóbbiak célpontként használják a zsidóságot.
Ráadásul, akik most Nagy Nemzeti Antiszemita Összeesküvés áldozataikén igyekeznek tetszelegni a hazai és a nemzetközi közvélemény előtt, gúnyosan azzal vádolják Orbánt, hogy az őt ért kritikákat Nagy Nemzetközi Összeesküvésként próbálja meg beállítani. Röhej. A képmutatás, az álság magasiskolája az, amit Heller és társai művelnek!
Ám nem csak Heller Ágnes világít rá akaratlanul a létező magyar baloldali-liberális világkép és gondolkodás etnocentrikus, avítt, meghökkentően provinciális, intoleráns, kirekesztő, fundamentalista és antidemokratikus voltára, hanem az őt ingerülten, Bayer Zsolt-i stílusban, pökhendi módon védelmező Mihancsik Zsófia is. Ő ugyanis azt állítja, hogy Heller Ágnesnek (meg még néhány embernek) bármilyen jogcímen jár az állami apanázs, akár még kacsalábon forgó palotára is, mert ő már bizonyított, mert ő „megkérdőjelezhetetlen tekintély”. Felfogása szerint vannak a megkérdőjelezhetetlen tekintélyek, akiknek már csak a tekintélyük okán is jár a lóvé, és vannak a Fidesz, filozófusnak, történésznek, újságírónak nevezett „hivatásos rágalmazói”. Nekik pedig nem jár semmi. Legalábbis pénz nem, de Mihancsik Zsófia szitkaiból annál inkább. S kik a hivatásos, Fideszes rágalmazók? Azok, akik nem úgy gondolkodnak, mint Mihancsik, a mások, a másképp gondolkodók, akiket ez a liberálisnak hazudott társaság ki nem állhat, mi több, gyűlöl.
Ugye, a kedves olvasó is érzi Mihancsik Zsófia szavainak pikantériáját?! Egy „liberális”, aki megkérdőjelezhetetlen tekintélyről ír! Tessék mondani, mióta léteznek a balliberális oldalon tekintélyek, méghozzá megkérdőjelezhetetlenül? Azért kérdem, mert a baloldalon naponta születnek a tekintélyt, a tekintélyelvűséget elítélő, kigúnyoló írások, most pedig ugyanott megkérdőjelezhetetlen tekintélyről lehet olvasni. Tehát a balliberálisoknak is vannak dogmáik, tabuik, tekintélyeik? Úgy tűnik, igen. Akkor meg miért hazudják, hogy nincs?
S még valami, néhány szerény kérdés: Heller Ágnes és most jajveszékelő barátai hol voltak, hol jajgattak akkor, amikor a politikai boszorkányüldözést a Medgyessy-kormány állami szintre emelte, és Keller László mindenkit feljelentett, a balos sajtó segítségével pedig gyűlölethadjáratot folytatott mindenkivel szemben, aki 1998-2002 között a kormánnyal kapcsolatba került? Hol sírt-rítt Heller Ágnes, amikor a rendőrség Berkecz Mária testüregeiben kotorászott? Most pedig, hogy őt vizsgálják, persze nem olyan európai, progresszív módon, mint Berkecz Máriát, miért bújik zsidó származása mögé? Miért a származásával védekezik?
Nos, ha megvan a válasz, akkor egyértelmű, hogy miért is hiteltelen és álszent Heller, Konrád, s a többiek aggodalma, kritikája. Ők nem a sajtószabadságot, a demokráciát, a jogállamot féltik, hanem a „megkérdőjelezhetetlen tekintélyüket”, a hazai meghatározási hegemóniájuk és véleménymonopóliumuk összeomlását siratják, s valami végzetes félreértés okán a magyar demokrácia és önnön véleményezési, értelmezési fölényük közé egyenlőségjelet tettek. Ha nem így lenne, és őszinték lennének az aggályaik, akkor 2006 nyara, de kiváltképp ősze óta folyamatosan sírniuk, jajveszékelniük kellett volna. Ám ők lapítottak, mint szar a gazban, s amikor nem, akkor pedig a védhetetlent védték, Gyurcsány szennyesét mosták. S mossák ma is. S amit esetleg akkoriban elfojtottak magukban, azt most eresztik ki, összes frusztrációjukat most, Orbánon vezetik le.
Nos, a fentebb emlegetett egyenlőség az elmúlt években megroppant, s tavaly tavasszal hivatalosan is megbukott Magyarországon, méghozzá azért, mert nevezett, s meg nem nevezett haladó értelmiségünk olyan szorosan simult az előző, korrupt, a hatalmával folyamatosan visszaélő baloldali hatalomhoz, Gyurcsányhoz, hogy szükségszerűen vele együtt kellett bukniuk maguknak is. S eme bukást, hiteltelenné válást képtelenek méltósággal feldolgozni, dúl-fúl a lelkük, összeesküvés-elméleteket fabrikálnak, vádaskodnak, rágalmaznak, mintegy lehülyézik a választók többségét, meg ilyenek. Csupa, saját ás mások állítása szerint mértékadó, komoly, haladó, modern, európai és szerény értelmiségi, s mégis ovis módjára gondolkodó és viselkedő emberek. S mint tapasztaljuk, ennek a hisztinek idehaza, a fenti okok miatt, már nincs foganatja, ámbár a külföldi közvéleményben, különösen a német sajtóban még él a magyar „liberálisok” egyeduralma. Csak tessék megnézni, kikre hivatkozva írnak cikkeket a német lapok, kiket interjúvolnak meg, ha a magyar közállapotokról írnak! Félreértés ne essék, nem az a bajom, hogy megszólaltatják őket, hanem az, csak őket, mást nem! Csak ők mondhatják el, mit gondolnak, hogyan gondolják, más, esetleg eltérő állásponton lévőt nem kérdeznek. Miért nem kíváncsi a német sajtó más véleményekre is? Miért minidig csak ugyanazokat kérdezi Magyarországról? S miért nem zavarja a német sajtót, ha valaki, még ha egy „megkérdőjelezhetetlen tekintély” is az illető, származásával védekezik, azt kvázi fegyverként használva támadja bírálóit? Azért kérdem, mert láthatóan baromira érzékeny a német sajtó, ha Magyarországon valaki a zsidó származást célpontnak használja, ezzel szemben arra már fittyet hány, ha ugyanezt a származást fegyverként használja valaki. Pedig éppoly gusztustalan, primitív és elfogadhatatlan mindkettő. De hát Mihancsik Zsófia is megmondta a frankót: egy „megkérdőjelezhetetlen tekintélynek” mindent szabad! Mert megérdemli. Meg hát!
Forrás:
http://galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=46707:mi-a-valasz-tisztelt-magyarok&catid=71:a-napi-apro&Itemid=109
